A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Féja Tibor: Léva

lévai Ady—Bartók-est, Móricz Zsigmond látogatása országos jelleggel bírt. 1927-ben vetették meg a lévai múzeum alapjait. Kriek Jenőé az érdem, ő vette rá a dúsgazdag Nécsey verebélyi nábobot, hogy értékes őskori, néprajzi és képgyűjteményét Léva városára hagyja. Ezenfelül 400.000 koronás főiskolás alapítványt létesített. Az alapítólevelet „Hamar bácsi", az öreg nyugdíjas táblabíró nagy jogászi furfanggal úgy fogalmazta meg, hogy csak magyarnak juthasson az ösztöndíj. 1930-ban alakult meg a Lévai Magyar Közkönyvtár. 13.000 kötetével a magyar kultúra bástyája volt. Nemcsak szórakoztató, hanem tudományos osztálya is igen fejlett és gazdag. Schubert Tódor és Kriek Jenő fejlesztette naggyá. A cseh cenzúrát mesteri módon játszották ki. Sok tilos könyv húzódott meg a polcokon, pedig a könyvtárnak igen szigorú cenzora volt: Hrúz Sámuel lévai tanfelügyelő, a csehszlovákizmus lévai főapostola. ő — többek közt — következő könyvek kiselejtezését rendelte el „államvédelmi szempontból": A magyar sertéstenyésztés, dr. Titz Katolikus Erkölcstana, A zsidó gimnazisták héber imakönyve, Pintér Állattanja. Sőt magyar irredentának tartotta Homerost és Sophoklest. Kitiltotta az Odysseát és Antigonét a könyvtárból. A magyar dalnak is ünnepnapokkal adózott Léva. A Dalárda Jubileumi hangversenye, az Országos Dalosverseny, a Tanítói Dalárda hangversenye, A Cselényi-est, a SzMKE dalárdák hangversenye a magyar nemzeti öntudat megnyilvánulásai voltak. Léva összekötő szerepet játszott a felvidéki magyar kultúrközpontok között. Elhozta Lévára messze vidék magyar kiválóságait és elküldte fiait máshová. A pozsonyiak sohasem felejtik el a „garamvölgyi estet". Léva magyaros vendégszeretete vonzotta az idegeneket. Igen sok kongresszus volt a városban. Itt zajlott le a felvidéki reformátusok híres zsinatja, amelynek törvénytervezetét 16 évig nem hagyták jóvá a csehszlovák kormányhatóságok. A nemzet napszámosai, a magyar tanítók, háromszor jöttek össze Léván. Felejthetetlen volt az 1928-as Kazinczy-emlékünnepélv. Ez volt a második lévai Kazinczy-est. Kazinczyt mindig szomorú időkben ünnepelte a lévai magyarság. Születése századik évfordulója a Bachkorszak idejére esett, halála századik évfordulója a cseh rabság korára. Mintha a Gondviselés őt adta volna nekünk példaképül, hogy börtönök ellenére szegényen, betegen, lerongyolódva se feledkezzünk meg a szellemről, melyet ő hirdetett. És jöttek a többi estek: Arany ünneplése, a Helikon írógárdájának látogatása, a nagy tiltakozó gyűlés a cseh iskolapolitika ellen és elérkezett az 1935-ös év. A SzMKE megrendezte a lévai „gyöngyösbokrétát".-Ragyogó napsütéses időben felvonultak a Felvidék magyar tízezrei és hitet tettek a magyar szó, dal, ruha, az ősi magyar szokások mellett. Bemutatták hűségüket a magyar lélekhez, a magyar erkölcshöz, a magyar fajhoz. Tapasztalhatta mindenki, hogy a felvidéki magyarság nem gyökértelen fa, mert ragaszkodik nemzeti hagyományaihoz. Igen érdekes munkásságot fejtett ki a lévai Járási Közművelődési Testület is. A csehek maguk sem sejtették milyen fegyvert adtak a közművelési törvénnyel a kisebbségek kezébe. Léván a magyarság hivatott képviselői irányították a JKT ügyét. A testület 1936—1937-es előadás-sorozata a kisebbségi problémákról országos viszhangot keltett. Könyvalakban^is megjelentek az előadások. A Felvidék különböző helyeiről jöttek össze az előadók megvitatni nemzeti életünk döntő létkérdéseit. A közel 30 előadás felölelte kisebbségi életünk minden kérdését. Néhányat emelek ki belőle: Ludwig Aurél: A magyarság gyakorlati feladatai. Schubert Tódor: Magyar egyesületek Szlovenszkón. Borsody István: A szlovenszkói magyar ifjúságról. Vass László: Csehszlovákiai magyarság és Európa. Valamint az összes előadások koronája: Révay István gróf: Nemzetiségi demográfia és kisebbségünk. Ilyen alapos késziiltségű, a számadatok megdönthetetlen bizonyítékaival felépített előadás kevés hangzott el kisebbségi életünkben. A lévai kultúrrendezések koronája kétségkívül a János vitéz előadása volt. 1938 aug. 13., 14., 15. arany betűkkel van beírva kisebbségi életünk krónikájának lapjaira. Tízezrek zarándolkoltak Lévára. Csak most láttuk meg: mennyien vagyunk. A külföldi újságírók is csodálkoztak. Ezt a várost mutatták ki a csehek szlovák többségűnek? A tények rácáfoltak a népszámlálás adataira és csalásaira. Nem feledkezhetünk meg azonban Léva hetilapjáról a „Bars"-ról sem. Szerkesztői ifj. Kersék János és Koperniczky Kornél vezetésével oroszlánrészt vállaltak kultúrális és politikai harcainkban. Minden „ellenlap" rövidesen megbukott. A Bars azonban él, mert fegyvere az igazság volt. A felvidéki magyar politikai életben is jelentős szerepe volt a lévai magyarságnak. A Rudnay-féle összeesküvéssel megkísérelte erőszakosan legyőzni a lehetetlent. A terv azonban már az előkészületeknél megbukott. A Keresztényszocialista párt program-