A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Szombathy Viktor: Komárom

P--MSI—j A város társadalma eggyé forrott e húsz esztendő alatt. A kisváros megszokott „klikkjei" elszíntelenedtek, a társadalmi válaszfalak leomlottak, a húsz esztendő végén Komárom ott tartott, hogy a „magyar" név mellől minden fölösleges jelző lehullott, minden megkülönböztető epiteton elveszett. A város és a megye, e két örök kisvárosi ellentét, itt soha nem állott oly élesen szemben egymással, mint a Felvidék keleti területén. Volt idő, amikor a megye nemesei a városban salvus conductust élveztek és Salva Guardiákat építettek ugyan, de ez nem jelentett többet bizonyos előjognál, — a város polgársága zavartalasul s öntudatosan élt. A csehszlovák időkben mereven elzárkózott az új foglalók elől s Komárom az a város, amely a szláv elemmel a legkevésbbé keveredett, még külső társadalmi érintkezés formájában sem, noha igen sok kísérlet történt a foglalók s új urak részéről, hogy Komárom magyarságát magukhoz édesgessék. A város szellemi életének képe nem lenne teljes, ha iskoláiról nem emlékeznénk meg. Elsősorban a bencés főgimnázium pompás munkájáról kell szólanunk: az ifjúságot mindig erősen magyar s keresztény szellemben nevelte s e tekintetben a szlovenszkói nyolc magyar főgimnázium élén messze elől járt. Csaknem hétszáz tanulója közül igen sok volt Zemplénből, Sárosból, Turócból, Liptóból való. A pannonhalmi bencés rend, kitűnő tanáraival, hü maradt önmagához s évszázados hagyományaihoz. A városnak igen jó pogári fiú- s leányiskolája van, három nagyszerű elemi iskolája. Református tanítóképzőintézete ma is virágzik, a katholikus tanítóképzőintézete azonban nemrégiben megszűnt, nem volt már reá szükség. A csehszlovákoknak sokáig nem volt tanintézetük. Elemi iskolával kezdték, a csehszlovák állami gimnázium azonban csak hét évet élt meg. Sajnos, a városnak jóhírű siketnémaintézetét a visszacsatolás után Lévára kellett vinni, Komáromban nem volt hely.*A visszacsatolás után derült ki, hogy milyen kevés építkezés történt a városban: az ismét egyesített s megyei székvárosi rangját visszaszerzett község a hivatalokat s a hivatalnokokat igen nehezen helyezi el. i v Sajtótermékek tekintetében is vezetőhelyre küzdötte fel magát Komárom a kisebbségi években. Politikai, társadalmi, közművelődési, iskolai folyóiratok, iskolai könyvek, színdarabok, nótásfüzetek, tudományos munkák sűrűn hagyták el a komáromi sajtót. A Komáromi Lapok, a Tábortűz, a Szivárvány, a Szűz Mária Virágos Kertje, Katholikus Értesítő, Kis Tükör, Magyar Vasárnap, Nemzeti Kultúra, Magyar Tanító, Barázda, — hogy csak az utóbb megjelentek néhányát említsük, — jelentőségükkel túlemelkedtek a komáromi kereteken. A már említett kultúrmunkásokon és vezető férfiakon kívül, dr. Borka Géza, dr. Baranyav József, Gidró Bonifác, Biró Lucián, Galambos Zoltán, a zeneszerző Mihola Gyula dr., Király József, a hegedűművész Farkas Márta, a tehetséges karnagy Schmidt Viktor, többi karnagytársaival, a festő Halassy Jenő, Nagy Márton, a lelkes mozgalmi ember Baltazár János, dr. ifj. Mohácsy János és még rendkívül sokan mások, voltak nevezetesek. A névsor hiányos s ehelyütt nem is neveket akarunk felsorolni, csupán jelezni azt, hogy a szlovenszkói közéletnek mennyi ismert munkása élt éppen Komáromban. S míg a szellemi élet így virágzott, Jókai s Beöthy hagyományainak megszentelt földjén, addig az ipar s a kereskedelem lassan sorvadni kezdett. Komárom határváros volt, a határvárosnak minden sanyarú ismertetőjelével. Rosszabbul ment sora s a hatóságok jobban ügyeltek rá. Az utolsó évben legnagyobb nyomdáját, az Unio-nyomdaüzemet, erőszakkal előrángatott ürügyekkel, bezárták Csak a visszacsatoláskor szedték le a nyomdagépek pecsétjét. Munkanélküliek naphosszat állottak a város utcasarkain várva a jószerencsét s a munkanélküli segélyt. Az Erzsébetszigeten erődöket építettek s a hidat aláaknázták. A város határában sétálgatni veszedelmes dolog volt. Aztán lezárták a határhidat is. A visszacsatolás nem érte készületlenül. Ha volt város, amely soha nem hitt a csehszlovák uralom véglegességében s amely állandóan abban bízott, hogy visszacsatolódik az Anyaországhoz, akkor az Komárom. Novemberben, a magyar csapatok a Csallóközben s Komáromnál lépték át először a határt s alighogy eltávolították a hídról a drótakadályokat, néhány óra múlva megjelent a város főterén, Klapka szobrával szemközt, a magyar kormányzó fehér lován, úgy, amint azt a komáromiak számtalanszor megálmodták már. Álom, amely teljesült is. Fülöp 326