A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Szombathy Viktor: Komárom

IC O M A R O M Irta: SZOMBATHY VIKTOR Csallóköznek, az Aranykertnek keleti sarkán fekszik, ott ahol a selymesvizü Vág beleömlik a szőkének dalolt Dunába. Ha a Szent András templom tornyából szétnézel, északon, messze, a nyitrai Zobor integet feléd, délről, még messzebbről, a Bakony s a dunántúli dombok hullámos sora kéklik, kelet felől a dunaalmási és az esztergomi hegyek, a Vértes nyúlványai koszorúzzák a vidéket. A Kisalföld szívének őre, a sajátosan mezőgazdasági vidék egyik kulcsa. A kőkorszak embere itt keresett menedéket, a Duna, Vág, Nyitra, Zsitva nádasaiban bújt meg, halászott s vadászott; erre kalandoztak a kvádok s a longobárdok, a pannon zsoldosok s a római katonák, besenyők s avarok. Marcus Aurélius légiói itt vonultak észak felé. Brigetiot, a hatalmas római katonavárost még kelták alapították. Brigetio a provinciát védte a szlávok s a germánok ellen. A brigetioi emlékeket néhány évtizede ássák már, a föld még ma is gazdagon ajándékoz meg római pénzekkel, korsókkal s üvegekkel: észak s dél kalmárai találkoztak a limes partjainál, perzsák és egyiptomiak küldték ide hírvivőiket. A Danubius Fluviust thrák és egyiptomi zsoldosok őrizték. Comarum . . . Comorra . . .: olvasod régi metszeteken, krónikákban. A várat egykor István király alapította, amikor ispánságokra osztotta fel az országot s a Duna jobb s bal partját Komárom vidékén egy ispánra bízta. Komárom megye a legszabályosabban megalakított vármegye: két járása Dunántúl, két járása Dunáninnen, középütt a város; hatósugara tovább terjedt, mint Győr és Esztergom: Bécset védte s Budát. Nyugatot s Keletet. A vár s a város olyan régi, mint maga az ország, ezer esztendős. Még ma is várföldnek nevezik az erődítmények falán túl elterülő szántóföldeket, várföldnek, mint a jobbágyok idején. A Vár az első Árpádok idejében a Ketel nemzetségé volt, majd a királyi családra szállott. A tatárjárás idejében erős védővár s menedékhely. Ebben az időben a mai Komárom helyén még három kis falu állott, ezek egyesültek később Komárommá. Komárom múltja csupa küzdelem. A vár története egyúttal a várfalak mellé húzódott polgári lakosság városának története is. Harc, háború, áradás, földrengés, betegség: ez Komárom története. A vár és a város mégis, mindig újra felépült. Voltak virágzó évei. Mátyás idejében Aranykertnek hívták a Csallóközt s a nagy király a komáromi Duna partjaihoz húzatta aranyos gályáit, erre mulatozott, vadászott szívesen. A vár nagytermét is ő építtette fel fényesen. A mohácsi vész után hol a török, hol a német tartotta a várat. 1529-ben a török az üres várat ostromolta, a császári kapitány ugyanis éjnek idején a Csallóközbe vonult seregével. A török tönkretette a Mátyás-alkotta pompás várpalotát is. A várat I. Ferdinánd javíttatta ki később. A belső vár még ma is Ferdinánd emlékét őrzi, nagy emléktábla alakjában. A török háborúkban pompás szolgálatokat végeztek a kitűnően képzett komáromi naszádosok. Naszádos kapitányokat idegen városokba még követül is menesztettek. A kuruc háborúkban Komárom a labancok fészke volt. A várparancsnok s a polgári lakosság ezekben az időkben állandóan rossz viszonyban állott egymással: a hatalmaskodó, idegen származású várkapitányok sok bosszúságot, szenvedést okoztak a komáromi városbírónak. 1710-ben pestis, 1763-ban hatalmas földrengés rázta meg a várost. Hét templom, háromszáz ház omlott össze, nyolcszáz megsérült. Mária Terézia a veszélyeztetett várost a Duna jobb partjára akarta áttelepíteni, de a komáromiak - 321 — A Visszatért Felvidék Adattára. 21