A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

D. Garzuly Mária: A Magyar Ház Mozgalom

„Kedves Magyar Ház! Tizenkét hónapig elküldöm a havi villamospénzemet és ha majd készen leszel, innen messziről bemosolygok az ablakodon. Azt hiszem, Te is olyan szeretettel nézel vissza, mint amilyen örömmel gyalogolok és korábban kelek érted egy álló esztendeig. Küldenék többet is, de nem is képzeled, milyen szerény fizetésű, kezdő orvosnő vagyok, de ha szükséged lesz rá, majd megint jelentkezem. Szívből üdvözöl egy őrszemecske a délvidékiek közül." Május 24-ikén Dunaföldvárról jön egy levél: ..Tekintetes Bizottság! Kérem, fogadják szeretettel adományomat, amit ma küldtem a Bizottság címére, 300 P-t. 1868-ban, a kiegyezés utáni évben születtem, tehát már hetvenedik évemet taposom ..." — Ezután leírja az ősz magyar asszony, hogyan menekült el Erdélyből férjével együtt s hogyan kellett férjének, aki postaaltiszt volt. a vörösuralom alatt — puskacsővel a halántékán — jelentéseket továbbítania. És amikor a rémuralom megszűnt, „a bevonuló nemzeti hadsereggel már csak a halottas kocsin találkozott a férjem. Akkor kísértük a temetőbe. Leányomat is, aki a postán helyettesítette apját, az átélt rémuralom után hamarosan eltemettük .. . Nekem szentek ezek a dolgok s úgy hiszem, megértenek engem a magyarságukért üldözött felvidékiek. Ezt az összeget szeptember óta gyűjtöm, hetenkint két teljes koplaló napot tartva. Honleányi szeretettel búcsúzom özv. Cs. A.-né. postatiszt özvegye." A központi iroda szétküldi a körleveleket. Közben folyik tovább a körlevelek kiküldése. Felhívás megy a mérnöki, orvosi, ügyvédi kamarákhoz, a fontosabb kulturális és irodalmi társaságokhoz, úgyszintén a helyiérdekű vasutak igazgatóságaihoz. Az Országos Kaszinó, a Nemzeti Kaszinó, az Unió Club, az Operabarátok Egyesülete egymás után megküldi nekünk tagjai névsorát, hogy mindenkit személy szerint is felhívhassunk a mozgalomban való részvételre. Egyedül csak a Lipótvárosi Kaszinó tagadja meg ismételt felkérések ellenére is tagnévsorának kiadását. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület nagy készséggel támogatja munkánkat. Sorra kerülnek a Gyáriparosok Országos Szövetségének tagjai. Fel hívások mennek a fürdőhelyek és üdülök igazgatóságaihoz, hogy nyári ünnepségek rendezésével legyenek segítségünkre. A tanév végével az iskolák megint önként jelentkeznek. Előadásokat, ünnepségeket rendeznek, melyekre pár filléres belépődíj mellett meghívják szüleiket, ismerőseiket, hogy így járuljanak hozzá a mozgalom támogatásához. A budapesti V. ker. Pannonia-utcai elemi iskola Ifjúsági Vöröskereszt Szentgyörgyi Cecilia csoportja 5 P-t küld egy előadás bevételeként. A kísérő levélben többek között ezt írja: „Mi nagyon szegény kültelki iskolás leányok vagyunk, de szívünk gazdag, telve hazafias érzéssel . . ." A Tavaszmező-utcai Zrinyi Miklós főgimnázium szép tornaünnepélyt rendez. De megemlékeznek a Magyar Házakról a főváros számtalan iskolájában éppen úgy, mint a vidékiekben. És nemcsak a kisdiákok, de az öregdiákok is. A Selmecbányaiak Egyesülete például meghívja a „hűséges családokat, tagtársakat, a selmeci öregdiákokat, a hazai bányászat, kohászat és erdészet mérnökségét, mint a selmeci és soproni Alma Mater volt hallgatóit a kisiblvei majálisra, melyen az Egyesület pénztára keretében létesített Selmecbányái Magyar Ház alap javára minden résztvevő köteles 50 fillért a helyi pénztárnál lefizetni. Mert a határon túl a magyar otthonok csak úgy fognak létesülni, ha ezen közismert hazafias, nemes célra ki-ki tehetsége szerint felülfizet." Az iskolákhoz, mint már említettük, nem küldtünk külön felhívásokat, mégis a magyarságnak az iskolák körül csoportosuló rétege az, amely állandóan és minden alkalommal megküldte adományait, élén a Pázmány Péter Tudomány Egyetem tanári karának háromezerötszáz pengős adományával. A munka folyamán kezd kialakulni a kép, mely az ország lakosságának szellemi beállítottságát körvonalozza, s mely minden nappal, minden befutó levéllel élesebbé válik. Augusztus elején érkezik a Gróf Csáky László Iparművek RT. reszelőgyár alkalmazottainak megható gyűjtőivé a következő szövegű levélmelléklettel: „Tek. Szlovákiai Magyar Házak mozgalom Vezetőségének. Budapest. — Mellékelt gyüjtőív szerint beküldünk postabefizetési lapon 24.60 P-t, gróf Esterházy János úr felhívására, a mozgalom nemes céljaira. E szerény összeg: órabéres napszámos és segédmunkás, iparos, segéd és raktári csomagoló lányok, valamint műhelyünk többi alkalmazottjának gyűjtése. Magyar, német és szlovák anyanyelvű, de igaz lelkű letü, egyszerű emberek adománya. Kérjük tisztelettel a mozgalom veztőit, ne utasítsák vissza ezt a kis öszszeget. Hisszük, hogy szívünk dobogását és lelkünk jóérzését is veleadtuk. És ha csak néhány téglára te- 319 —