A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Sinkó Ferenc: Az Egyeslült Magyar Párt egyéves története

A párt munkáját a visszacsatolás után is ugyanaz a szempont határozta meg, ami a kisebbségi húsz év alatt: érdekvédelmen keresztül építeni. Az érdekvé­delem a legkülönbözőbb területeken nyilvánul meg és nem egyszer súlyos feladatok elé állítja a titkárt, vagy a vezetőséget. A központnak el kellett intéznie a rengeteg beérkezett kérvényt. Ebben a párt alapo­san kivette részét. Statisztikát erre nézve nehéz nyúj­tani, hisz a pártközpont segítségére sietett minden támogatást, vagy útbaigazítást kérő felvidéki kisem­bernek. A pártnak egyik legnehezebb problémája a mun­káskérdés rendezése volt. Hatalmas feladatot jelen­tett és jelent továbbra is a párt számára az a törek­vés, hogy együtt tartsa a munkást és a munkaadót. Az új munkabérviszonyok, a megváltozott helyzetben felmerülő bizonytalanság egyszerre tápot adott bi­zonyos uszításoknak, melyek egymás ellen hangol­ták a munkást és a munkaadót. A párt vezetősége minden erejét és munkáját latbavetette, hogy idejé­ben állapítsa meg a munkabéreket. A párt közbe­lépése nyomán sok helyen sikerült kielégítő munka­béreket elérni. A munkáskérdéssel kapcsolatban meg kell em­lítenünk azt a fontos momentumot, hogy a régi ke­resztényszocialista zwittaui rendszerű szakszervezet feloszlott. A munkások, annakidején ebbe a szak­szervezetbe fizették be tagdíjaikat, tehát erkölcsileg, okvetlenül igényt tarhattak, ha másra nem is, leg­alább valamelyes végkielégítésre. A párt, tiszteletben tartva munkásainak érdekeit, rendezte ezt a kérdést. A „Magyar a magyarért" mozgalomtól pénzt szer­zett, melyből a volt szakszervezeti tagok végkielégí­tésben részesültek, vagy visszakapták régebben be­fizetett tagdíjaikat. Ugyanakkor pedig a párt igyeke­zett a munkás-érdekvédelem számára új keretet ta­lálni. Ezt meg is teremtette a Magyar Munkások Or­szágos Nemzeti Szövetségében. Ez a szervezet ugyanis alapszabályai révén lehetőséget nyújt arra, hogy a munkásság megszervezze a maga anyagi önsegélyét. Hosszú hónapok előkészítő munkája után májusban kezdődött meg a munkásság átszervezése. A felvidéki iparosok és kereskedők a párt ipa­ros- és kereskedő-szakosztályában szervezkedtek az elmúlt húsz év alatt. Ezt a szervezetet is felújította a központ a kongresszus után és megkezdte az érdek­védelmi munkát. A szakosztály a tavaszi nemzetközi vásár alkalmával Budapesten kongresszust tartott, melyen megválasztották az új vezetőséget. Az átszervező munkát természetesen az új ügy­vezető elnök tartotta kezében. Révay István gróf feb­ruár végén kezdte el bemutatkozó és átszervező kör­útját Kassán és Rozsnyón, majd folytatta végig a felvidéki városokban. Közben megválasztották a me­gyei, járási és községi választmányokat. Az új tiszti­karok választása februártól júliusig tartott. Az ügyvezető elnök körútjaival párhuzamosan kezdődik el a nagygyűlések sorozata, melyeken a párt országgyűlési képviselői és Jaross Andor fel­vidéki miniszter tájékoztatták a választóközönséget a párt célkitűzéseiről és a felmerülő politikai kérdé­sekről. Február 25-én tartja meg a párt losonci nagy­gyűlését, melyen Jaross Andor mond nagy politikai beszédet. Másnap Rozsnyón rendez nagygyűlést a párt gömöri szervezete. Itt ugyancsak felszólal Ja­ross Andor. Beszédében többek között kitér arra a kérdésre is, hogy miért járja végig a nagyobb anya­országi városokat: „Azért mentem a Nagyalföld és a Dunántúl városaiba, — mondotta — hogy kezet fog­jak az ottani néptömegekkel. Az országban másutt is él a lelkekben a mi szellemiségünk." A parlamentben ezalatt ismét éles támadások érik Jaross Andort a baloldal részéről. A Felvidék válasza a támadásra a hüségtáviratok özöne volt. Úgyszólván nincs községi pártszervezet, mely ne kül­dött volna ezekben a zivataros hetekben hűségnyilat­kozatot Jaross Andornak. A közbejött politikai események, Kárpátalja visz­szatérése, kis időre megakasztotta a párt munkáját, hisz ekkor az egész magyar belpolitikai élet háttérbe szorult a nagy politikai kérdések miatt. A kárpátaljai akció lebonyolítása után azonban újból megkezdő­dik a pártmunka. Egymás után rendezi nagygyűléseit a párt. Lé­ván, Vágsellyén, Tornaiján, Somorján és Szencen. A gyűlések szellemét legegyszerűbben Jaross Andor so­morjai beszédéből vett idézettel lehet jellemezni: „Van egy irány — mondotta a felvidéki miniszter So­morján, — melyet a mai magyar kormány is kép­visel, mely a szegedi politikai gondolatból elindulva keres megoldást. Megoldást, mely a fokozatos reform­törekvéseken keresztül akarja megfiatalítani és meg­változtatni a régi történelmi berendezettséget és až elavult politikai gondolkozást." A tavaszi országos képviselőházi választások al­kalmával a párt a kormányt, helyesebben: a kor­mány által képviselt gondolatot támogatta. Ez a tá­mogatás a legteljesebb mértékben elvi alapon történt, abban a szellemben, melyet Jaross Andor a május 7-i pártvezetőségi ülésen, külön nyilatkozatban szö­gezett le. A pártvezetőségi ülésen Jaross Andor felvetette a kérdést: milyen viszonyban áll a felvidéki Egyesült Párt az anyaországi kormányzópárttal? — Milyen kapcsolat létezik a két politikai párt között? — A felvidéki miniszter — nagyon helyesen — a világné­zeti és politikai elvek és törekvések közösségére mu­tatott rá és leszögezte, hogy az Egyesült Párt haj­landó támogatni azokat az elveket és törekvéseket, melyeket a Magyar Élet Pártja is hirdet. — De idéz­zük ezek után az emlékezetes pártvezetőségi nyilat­— 284 — 20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom