A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Taubinger István: A visszatért Felvidék mai gazdasági helyzete

gyai'Ságot, arányszámának megfelelően, 377.467 kai. hold illette volna meg. Ezzel szemben valójában a magyaroknak összesen 30.592 holdat juttattak. Ez azt jelenti, hogy a magyarság a 23 magyartöbbségű járásban nemzeti vagyonának kereken 92°/o-át elveszítette. A Felvidék visszacsatolt 23 déli járása az a terület, ahol a csehszlovák kormány hírhedt telepítéseit végrehajtotta. A telepítés lényege abból állt, hogy a színtiszta magyar vidékekre cseh és szlovák nemzetiségű embereket telepítettek, akiket ingyen, vagy olcsó földdel, állatokkal és pénzbeli segéllyel láttak el. A telepeseknek egyéni és köztulajdonba 68.018 kat. holdat juttattak, vagyis kétszer annyit, mint amennyit a magyaroknak osztottak ki. Ezen kívül kereken 100.000 holdból, összesen 479 ötven holdnál nagyobb, úgynevezett maradékbirtokot létesítettek. Vagyis a magyarságnak juttatott 30.000 holddal szemben 170.000 hol dat osztottak ki színtiszta magyar vidéken idegen, szláv nemzetiségű egyéneknek. A telepesek nemzetiségi összetétele a következő volt: 97.5 % csehszlovák. 1.6% rutén, 0.6 % német, 0.6 % magyar. A földhöz jutott csehszlovákok között a szlovákok arányszámát a hivatalos statisztika nem tünteti fel. Ezt az arányszámot a földhivatal közlönye alapján csupán hozzávetőleg lehet megállapítani, amely szerint „az egyes telepeken szlovákokat legfeljebb 40%-ban szabad telepíteni, míg 60%-ban morva- és csehországi telepeseket kell elhelyezni, hogy a szlovákok ezektől magasabb tudást szerezzenek". A földreformhivatal a lefoglalt földnek egyéni tulajdonba ki nem osztott mintegy 60%-át politikai pártokon keresztül bérbeadta, cserélgette, visszavette, újra használatba adta, vagy házilag kezeltette. A magyaroktól elvett ősi földvagy ont tehát erkölcsileg, fajilag és történelmileg a magyarságtól teljesen idegen népnek adták oda. A csehszlovák földreformot nem lehet semmilyen szempontból menteni és nem lehet annak semmiféle jogi alapot adni. A csehek Európa szívében úgy kezelték a hozzájuk láncolt magyarságot, mint valami meghódított afrikai törzset és a „szociális elvek" cégére alatt végrehajtott földreformukkal messze túlszárnyalták a humanizmus nevében garázdálkodó legbarbárabb gyarmatosító politikát is. A magyar kormány a visszacsatolás után legelemibb kötelességét teljesítette, amikor elrendelte, hogy a csehszlovák földbirtokpolitikai jogszabályokon alapuló ingatlanszerzéseket sürgősen felül kell vizsgálni. Ennek a munkának gyakorlati végrehajtására az 1938. évi XXXIV. t.-c.-ben foglalt felhatalmazás alapján a kormány Szilassy Béla államtitkár, a felvidéki magyarság kipróbált harcosa személyében kormánybiztost nevezett ki. Az egészen kiváltságos jogkörrel felruházott kor mánybiztos, kinevezése után azonnal megszervezte a vezetése alatt álló kormánybiztosságot s 1939 áprilisában egy kevésszámú, de lelkes gárdával (egy miniszteri titkár, a fogalmazási teendők ellátásával megbízott hat ideiglenes alkalmazott és a szükséges segédhivatali személyzet) megkezdte a munkát. A kormánybiztosság legelső teendője a munka alapját képező jogszabályok elkészítése volt. Ezek ki adása után a visszacsatolt felvidéki területek közigaz gatási hatóságainak közreműködésével több mint 120.000 ingatlanszerzési bejelentés sok nehézségbe ütköző felülvizsgálását bonyolította le. Ezek a munkálatok még jóformán be sem fejeződtek, mikor az egyes járások területén már megin dult a hatálytalanítás következtében az államra szálló ingatlanok felhasználása tekintetében előterjesztett terveknek, valamint a földigénylők összeírásának és a földhöz juttat ottak kiválasztásának munkálata. Ezt a munkát a kormánybiztosság a közigazgatási szervezet közreműködésével, a vármegyei gazdasági felügyelők és a kormánybiztossági előadók fáradtságot nem is merő közreműködésével végezte. Ma már -— a nagyon küzdelmes és akadályokkal teli 5 hónap után — a párkányi járás területén, az ingatlanszerzések hatálytalanítása következtében, az államra átszállt, kereken 7000 kat. hold mezőgazdasági terület közvetlen szétosztás előtt áll. Az elkészült tervek alapján 7 mérnök méri fel és cövekeli a kiosztásra kerülő parcellákat. A párkányi járás területén kb. 2300 azoknak az egyéneknek a száma, akik a 20 éves megszállás alatt a magyaroktól elvett és cseheknek, meg morváknak juttatott földekből részesedhetnek. A juttatottak közül 240 azoknak a száma, akik 600—600 négyszögöles házhelyben részesednek. 119 család telepes házat kap földdel, a többiek törpe- vagy kisbirtokot, illetőleg törpe- vagy kisbirtok kiegészítést kapnak. A párkányi járás jellegzetes példája annak, miként kívánta a cseh politika — többek között Bény, Kisújfalu, Köbölkút stb. községek — színtiszta magyar lakosságát, az odatelepített cseh-morva telepesekkel, először gazdaságilag megfojtani, majd nemzetiségéből kiforgatni, vagy elvándorlásra kényszeríteni. A kisebbségi tűzpróbát kiállt magyarság, elsősorban a kisemberek jórésze, a rendelkezésre álló szerény keretek között most földben részesül. Ezt a földet a földhöz juttatottak olcsón kapják, mert a kormánybiztos a törvényes rendelkezések szerint a juttatandó ingatlanok árát általában az 1939. évi november 2-án hatályban volt csehszlovák jogszabályoknak megfelelően tartozik megállapítani és még ez az ár sem haladhatja meg a kataszteri tiszta jövedelmek negyvenszeresét. A földhözjuttatott ezt a kedvezményes árat nem 271