A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Taubinger István: A visszatért Felvidék mai gazdasági helyzete

Az elmondd lakból láthatjuk, hogy a hazatérő ipar a visszacsatolás következtében olyan problémákkal ta­lálta magát szemben, amelyek egyrészt a csehek által végrehajtott célzatos iparrombolásból, másrészt pedig a határrendezés folyományaképen előállolt elkerülhe­tetlen adottságok reális következményeiből adódtak. A visszacsatolt ipar létét fenyegető nehézségekkel szemben a mérleg másik oldalán fennállott az ipar minden áron való fenntartásának, sőt fejlesztésének szinte parancsoló erejű szükségessége. Hiszen a vissza­csatolt terület gazdasági szintjének fenntartását csak az ipar virágzása biztosíthatta és csak az ipar adhatott kenyeret a mezőgazdaságban elhelyezkedni nem tudó emberfeleslegnek. A kisebbségi sorsból hazatérő veze­tők — politikusok és közgazdászok egyaránt — a leg­teljesebb felelősségérzettel tudták, hogy kötelességük a visszacsatolt területen mind a gazdasági kiegyensú­lyozottságot, mind pedig a szociális jólétet biztosítani, mert csak ezen a kettős alapon állhat szilárdan az a nemzetttest, amelyet a sors a végek őrzésére rendelt. Egy év történelmi távlatából láthatjuk, hogy a két merőben ellentétesirányú adottság milyen nehéz fel­adat elé állította azokat, akiket az átélt kisebbségi sors ennek a kérdésnek a megoldására kötelezett. Az első időben a legkisebb mindennapos gazdasági probléma is a felvidéki ügyeket intéző Tárcanélküli Minisztériumban futott össze. Rövidesen nyilvánvaló lett, hogy a minisztérium hivatásánál fogva képtelen a feltorlódó és legtöbb esetben nem hatáskörébe tar­tozó ügyeket sikeresen elintézni. Ezért a visszacsatolt ipar problémáit két részre osztották: az egyik cso­portba kerültek a külföldi vonatkozású iparügyek, többek között a külföldi tartozások és követelések kér­dése, valamint a pénzügyi problémák anyaga; a másik csoportba pedig azokat az iparral összefüggő kérdése­ket sorozták, amelyeknek elintézése a hazai hatóságok és hivatalok hatáskörébe tartozott. A külföldi vonat­kozású kérdések intézését a minisztérium továbbra is fenntartotta magának, a belső vonatkozású ügyek el­intézésére pedig a minisztérium megfelelő ipari érdek­védelmi szerv alakítását határozta el. Már említettük, hogy a hazatérő iparnak számos olyan problémája volt, amely éppen az anyaországi ipar érdekeivel való ellentétből keletkezett. Ezért a fel­vidéki érdekvédelmi szervezkedés megoldásánál nem látszott megnyugtatónak, ha a hazatérő ipar fenntar­tás nélkül csatlakozik a már meglévő anyaországi szer­vezethez, hanem külön felvidéki érdekvédelmi szerv megalakítása látszott szükségesnek. így alakult meg a minisztérium kezdeményezésére a Felvidéki Gyáriparosok Szövetsége, azzal a célkitű­zéssel, hogy a visszacsatolt terület iparát először talpra­állítsa, azután pedig zökkenő nélkül beolvassza az egyetemes magyar gazdasági vérkeringésbe. A Szövet­ség alapszabályaiban kifejezésre juttatta, hogy műkö­dését csupán ideiglenesnek tekinti, amely magától vé­getér, mihelyt sikerül az Anyaország és a visszacsatolt terület között lévő különbségeket kiegyenlíteni. A Felvidéki Gyáriparosok Szövetsége működését az illetékesek közül is igen sokan ferde szemmel néz­ték az országban, mert indoktalanul szeparatisztikus törekvést láttak működésében. A Szövetség ezen veszedelmes vád elhárítása cél jából és valóban átérzett építő munkájának bizonyítá sára, elfogadta a Magyar Gyáriparosok Országos Szö­vetsége ajánlatát és — mint önálló Felvidéki Fiók beolvadt az országos magyar gyáripari érdekvédelmi szerv kötelékébe. Ezzel a szervezési megoldással lehe­tővé vált, hogy a Felvidék és az Anyaország közös ter­mészetű ipari kérdéseiben elfoglalt egységes fellépéssel sikeresebben lehetett biztosítani a Felvidék érdekeit is. viszont a speciális felvidéki érdekek megvédésére a Fiók — függetlensége révén biztosította magának a cselekvési szabadságot. A Felvidéki Fiók, amely Kárpátalja visszacsaló lása után Felvidéki és Kárpátaljai Fiókká bővült, szo­ros összeköttetésben áll a Tárcanélküli Minisztérium mai és mint kezdeményező és véleményező szerv nagy­ban hozzájárul a minisztérium sikeres gazdaságpoliti kai működéséhez. A Fiók a felvidéki ipar érdekeinek megvédése cél jából számos olyan akciót indított, amely országos vi­szonylatban is kedvező hatással lesz a gazdasági életre. A legégetőbb belipari probléma megjavításának céljából a Fiók elsősorban mozgalmat indított a MÁV tarifarendszerének megváltoztatására. A kis távolsá­gokra készült MÁV tarifarendszer mellett való szállítás ugyanis olyan súlyos tehertételt jelent a nagy távol­ságokon fekvő felvidéki és különösen kárpátaljai vál­lalatoknak, ami eleve lehetetlenné teszi versenyképes­ségüket. A Felvidéki és Kárpátaljai Fiók, az érdekeltek és a hatóságok bevonásával, több értekezletet rendezett ennek a problémának a megvilágítására és nagy gond­dal kidolgozott emlékiratban ismertette az összes hiva­talos fórummal ennek a gazdasági életre igen fontos kihatású kérdésnek a sürgős megoldását. A Fiók kí­vánsága röviden az volt, hogy a jelenlegi tarifarend­szert sürgősen építsék át degresszív tarifarendszerré és addig is, amíg a tarifareform megtörténik, a Felvi­déken fekvő iparvállalatok részére — versenyképes­ségük biztosítása céljából — megfelelő szállítási ked­vezmény biztosíttassék. A felvidéki gyáriparosok ezen mozgalmát ma­gáévá tette a Kassai Kereskedelmi és Iparkamara s tá­mogatta azt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is. Tehát az akció országos arányúvá bővült. A Tárca­nélküli Minisztérium felkarolta az érdekvédelmi szerv­kezdeményezését és ennek következtében az előterjesz­tett javaslatokból máris számos részletkérdés megvaló­sult. így a MÁV megszüntette a tőrt tarifák rendszerét, a románokkal szorgalmazott tárgyalások eredménye­263 17'

Next

/
Oldalképek
Tartalom