A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Szvatkó Pál: A csehszlovák köztársaság tündöklése és nyomorúsága

elmondja, iáiként elmélkedett Párisbaii és New York-ban e „paktumok" szükségességéről és miként határozta el éppen ezért az önálló csehszlovák hadsereg megszervezését. 1916-ig sok cseh küzdött az antant oldalán, de csak mint az antanthadseregbe beosztott önkéntesek. Az amerikai csehek pénze és az antant-körökben lévő barátoktól folyósított összegek segítségével a párisi cseh nemzeti tanács kivívta, hogy az antant, először Oroszország és Franciaország, beleegyezett az önálló cseh hadsereg fölállításába. Az első légió 1917 elején keletkezett és július másodikán a galiciai Zborovnál már akcióba is lépett. Az antantseregekből kivonták a cseheket és önálló légiókba tömörítették őket, a külföldön élő csehek között hatalmas agitáció indult meg a légióba való belépés érdekében, majd pedig a frontról átszökött cseheket is besorozták az új alakulatokba. így csakhamar tetemes számú sereg keletkezett, amely több ízben komoly szolgálatot tett az antantnak s magára irányította az illetékesek figyelmét. Különösen az oroszországi anabázis volt az, amely 1918 elején döntő mértékben kivívta az antant rokonszenvét és széles körökben ismertté tette a cseh-szlovák mozgalmat. A második orosz forradalom után a hatvanhetvenezer főnyi oroszországi cseh légió nem olvadt be a kommunista pártba és nem csatlakozott az ellenforradalmárokhoz sem, hanem önálló maradt és ügyes vezetőivel átvágta magát néhány hónap alatt Kijevből Vladivosztokig, biztosítva az antant érdekeit ezen a vonalon. Egy ideig Oroszországban az antant nem rendelkezett más megbízható katonasággal, csak a csehekkel, akikre számos fontos parancs végrehajtását bízta. Az antant sajtója akkoriban napnap után foglalkozott az oroszországi cseh anabázissal, lelkesedett sikereiért és a hatása alatt a nyugati közvélemény magáévá tette a cseh követeléseket. A katonai siker kimélyítette és végleg megalapozta azt, amit a propaganda előkészített. Nélküle lehetetlen lett volna érvényt szerezni a cseh követeléseknek. Masaryk igen helyesen gondolkodott, amikor a cseh pacifista hangokkal ellentétben úgy vélte, hogy államot kizárólag katonai tényekkel és hősiességgel lehet megalapozni. A Párisban székelő nemzeti tanács munkája könnyebbé vált. Amióta 1915 november 14-én Masaryk kiadta első lényeges manifesztumát és Benes egymásután jelentette meg lázító erejű könyveit (így a híres „Pusztítsátok el AusztriaMagyarországot" című könyvet), a tanács egyre fokozta tevékenységét. Az antant-hatalmak 1918 április 21-én végleg elismerik a cseh nemzeti tanácsot és szerződést kötnek vele. Ebben az időben már végetért a nagy szibériai katonai operáció s az akció súlypontja ismét a nyugati fővárosokba helyeződött át. Szeptember 27-én a nemzeti tanács csehszlovák kormánnyá alakult át. amelynek elnöke Masaryk, külügyminisztere Benes, hadügyminisztere Štefánik. Október 14-éu az antant elismeri ezt a kormányt, október 18-án pedig a Washingtonban időző Masaryk kihirdeti a csehszlovák állam függetlenségét. Október 28-án az anyaország is csatlakozik a külföldi deklarációhoz és a prágai utcán kihirdetik az új állam megszületését. Masaryk és a cseh emigráció aligha érhetett volna el ily tüneményes sikert, ha egyrészt az események nem mozdítják elő a hallatlan szívóssággal és körültekintéssel végzett propagandát, másrészt, ha a cseh anyaország nem támogatja tőle telhetően a külföldi vezéreket. Alig hagyta el Masaryk és Benes Prágát, az otthon maradt cseh politikusok és képviselők félbeszakították pártpatvaraikat és egyesültek a nagy ügy érdekében. Szicíliai példára megalakították az úgynevezett „Maffiát", amelynek feladata az volt, hogy fenntartsa az érintkezést a külföldi csehekkel, kémkedjék, otthon szabotázsakciókat készítsen elő és titkos propagandájával megszervezze és fellázítsa a cseh népet. Ez a Maffia, amelyben K ramárt ól, Klofáctól, Rasintól, Svehlától kezdve megtaláljuk az összes neves politikusokat, legalább olyan nagyarányú munkát végzett, mint a külföldi emigráció. Ravasz és körültekintő módon levelezett a külfölddel, emberei mindenütt ott voltak az osztrák hivatalokban, értékes információkat juttatott a párisi cseh nemzeti tanácshoz, amelyekkel Masarykék megszerezhették az antant bizalmát. Otthon egyre nagyobb arányokban folyt a suttogó propaganda, olyannyira, hogy az osztrák hatóságok kénytelenek voltak a legerélyesebben közbelépni. Kramárt, Rasint, Klofácot letartóztatták és halálraítélték, de később, Károly király trónralépése után, kegyelmet kaptak. A Maffia tevékenysége az osztrák perzekució ellenére lankadatlanul folyt és egyre nőtt. 1916 végéig a csehek belföldi politikai akciója mintegy az előkészítés stádiumában maradt és nem igen lépett előtérbe. Ebben az időben befejeződött a belső titkos szervezkedés és a nemzet vezérei jóformán kivétel nélkül, hosszas tanácskozások után végérvényesen megállapodtak abban, hogy céljuk az Ausztriától való teljes elszakadás lesz. A harctéri esmeények, n z antant egyre növekvő túlsúlya, a külföldről kapott információk nagy mértékben elősegítették az elhatá-