A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

Egy üveg alma . .. J=100 OÚta Kovács Láezló iaé.1936 Az én galambom- r.ak Jó es-tét "»ongyato* Jó estét, jó estét, De nem mindenkinek, Csak annak az egynek, Az ín kedvesemnek 14 Ká-rom li-veg al ma. Negy ü - veg aJ • na, Ki-lenc U-veg al-na, Tí-ze-dik-ben megfordul a Arass rózsám, arass, Megadom a garast, Ha jin mëg nëm adom Megadja galambom. Arattam, arattam, Kivit is kötöttem, Galambom tallóján Mëg is betegedtem. Kié ez a legíny? Nem akar dógoznyi, Csak a napot nízi, Mikor fog nyugodnvi. Kié ez a kis jány? Nem akar dógoznyi, Csak a napot nízi. Mikor fog nyugodnvi Ha dologba küdik, Csak úgy taszigálják, Ha hegedűmet vonnyák Várja, mint a madár. A gyermekeknek is megvan a zenei hagyományuk, amely a felnőttek zenei életéből szállott le a gyermekvilágba. Ezeknek részletes ismertetése itt lehetetlen, de nem is szükséges, mert alapjában véve az összes nyelvjárási területeken majdnem ugyanazok. Itt csak egy gútai hintadalt közlünk, melyet a gyermekek hintázás közben énekelnek. A dal eléneklésének ideje szabja meg egy-egy hintázásának idejét. Ki-rálykisasz-ezon-ka. Szállj kl Balázs a hintából Nem a pén-zed á - ra, Az én bátyám csináltatta, Szak^jcB piros ál-mát, Pi-ros ku-ko- r i - cét! A sirató énekek már csak a palóc-vidéken vannak használatban. Azonban még Mátyusföldön is akad több öregasszony, akik évekkel ezelőtt maguk is elsiratták hozzátartozójukat. Hontfüzesgyarmaton és vidékén, továbbá Ipolyság környékén és Nyitra vidékén ma is szokásban van, bog}' a halott legközelebbi hozzátartozója a temetés után még hét napig minden nap kimegy a temetőbe és elsiratja halottját. A siratás mindenütt asszony dolga. A sirató-ének szövegét rögtönzi a sirató, rögzített szövegnek nincs nyoma. A rögtönzésnek érdekes példája a következő két martosi eset is, amelyet az öregebb aszonyok évek óta emlegetnek. Egy Zsófi nevű martosi asszony mostohaleánya meghalt és amikor a falubeliek elmentek megnézni a halottat, a következőképpen siratta: ,,Kedves Garlík Mariám, kedves mostoha leányom, jajj, de fáj a szívem érted, kedves mostoha leányom." Amikor a temetés előtt leszögelték a koporsót: „Kedves Garlík Mariám, kedves mostoha leányom, de fúrnak a gyenge testedet, kedves Garlík Mariám, kedves mostoha leányom."