A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

asszonyok a tüz körül éneklő leányoknak is osztogat tak cseresznyét abban a hitben, hogy azt elhalt gyermekeik kapják a másvilágon. Az ének a következő: Megrakuk, megrakuk ... stb. A szentiványi tüzugrás az ősi nyári napfordulóval kapcsolatos tüzszertartásokban gyökeredzik. Amint Bellosics írja, az égitestek már jó korán foglalkoztatták az ősember képzeletét. Az égitestek közül azonban a nap volt a legnagyobb tisztelet tárgya, melynek éltető hatását a primitív ember is megértette. Tisztelete összefüggött az ősök, valamint, a fák kultuszával is, mert a fákból tüzet gerjesztettek, azzal a hittel, hogy a fában is a tűz-, vagy napisten rejtőzik. Ez a hiedelem később, a magasabb műveltségi fokon, a nap- és tűzkultuszban nyer kifejezést. Nyomait pedig az összes keleti népeknél megtaláljuk, nemcsak az úgynevezett pogányoknál, hanem az egyistent hívő zsidóknál is. Sőt, a kereszténység, mikor az ősi pogány szokásokat igyekezett saját tanai és szertartásai keretébe beilleszteni, átvette a tűzszertartásokat is. Ha tehát most a szentiványi tűzzel kapcsolatos szokásoknak írásban is fennmaradt formáit elemezzük, a tűznek tisztító, termékenyítő és bajelhárító szerepét találjuk meg benne. Keresztény lényege egyáltalán nincs a szokásnak, habár a kereszténnyé tétel igyekezete mindenesetre kimutatható, leginkább az énekek szövegében. Telegdi Miklós egyházi beszédeiben ugyan a következőket mondja: „Szent János születésének örvendeznek vala, ennek az örömnek jelentésére szoktanak Szent Iván estin szerte szerent tüzeket rakni, mintha még most is örvendeznének, hogy Szent Jánost Isten e világra hozta. Mert szokás, hogy mikor valami közönséges örömnek mutatását mívelik az emberek, lámpásakat gyújtanak házoknak és tornyoknak ablakaira és a piacon vagy utcákon tüzeket gyújtanak." Vizsgáljuk meg most az aránylag legteljesebbnek látszó ghymesi szokást. Balla Józsefné 72 éves aszszony szerint körülbelül 30—40 évvel ezelőtt a következőképen folyt le a szentiványi tüzugrás: Szent János (június 24.) előestéjén még napnyugta előtt összegyűltek a leányok, legények, gyerekek és asszonyok a falu végén és egy csomó szalmából tüzet gyújtottak. A tüzet a leányok, legények és gyerekek körülugrálták, az asszonyok pedig bodzafát pörköltek és cseresznyét osztogattak, mint Menyhén. Olyan nevű gyereknek adtak cseresznyét, amilyen nevet viselt a meghalt gyermek. A bodzafapörkölésnek vagy párolásnak kathartikus jellege van és célja, hogy az egyén vagy hozzátartozói valamilyen bajtól, betegségtől megszabaduljanak. A tűznek, amint már láttuk, az ősi vallási képzetekben bajelhárító szerepe is van, azért természetesnek találjuk, ha a néphit ezzel a szerepével a megfüstölt vagy párolt növényeket is felruházza. A tűznél osztogatott cseresznyében is pogány ere detű hiedelmeket találunk. Már Bellosics is helyesen állapította meg, hogy e gyümölcsök ereje mellett táp láló anyai szeretet gyümölcséről van szó akkor, amikor a néphit kétségtelen pogánykorbeli hagyományok után az anyát, akinek gyermeke meghalt, Szent Iván napja előtt eltiltja a gyümölcsevéstől. Róheim a szent iványi cseresznyével kapcsolatban még megjegyzi, hogy a primitív népeknél gyakori, hogy a gyászoló nők bizonyos ételektől, sőt a nemi élettől is tartózkodnak és ezt a tartózkodási időt egy orgiasztikus ünnep fejezi be. Ennek az emléke él a cseresznyeevésben, amellyel a nő jelképesen felszabadul a gyümölcsevési és nemi tartózkodástól. Lássuk most a ghymesi szokás első énekét Tüzit megrakatta vélágos szënt János. Fehír hajó magyar Ilona Hajón föllyű gyöngykoszorú, gyöngy. Jelëntyi magát Jézus Háromszor esztendőbe. Jézus magát u j jelëntgetyi már Először jelëntyi magát Jézus Nagykarácsony napján. Jézus magát uj jelëntgetyi már. Másodszor jelëntyi magát Jézus Hangos húsvét napján. Jézus magát u j jelëntgetyi már. Harmadszor jelëntyi magát Jézus Piros pünkösd napján. Jézus magát u j jelëntgetyi már. Nagykarácsony napján Nagy hóeső esett. Jézus magát uj jelëntgetyi már. Hangos húsvét napján Duna megáradott. Jézus magát uj jelëntgetyi már. Piros pünkösd napján Rózsa kivirágzott. Jézus magát uj jelëntgetyi már. Az ének első versszaka a tűzgyújtásra utal: „Tüzit megrakatta vëlàgos szënt János". Ez a sor eredetileg minden bizonnyal a nap- vagy tűzkultusz megszemélyesítőjére vonatkozott, majd a keresztény hatásra lépett helyébe Szent János, akinek névünnepét az egyház a nyári napforduló ünnepére, június 24-re tette, hogy a nap megszentelésével ellensúlyozza a nap po- . gány jellegét. Sőt, amint a régi rituálékból kitűnik, az — 231 --