A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

szót vette át a magyar néphit és átalakította víllővé. Annál érdekesebb ez az átvétel, mert — amint Róheim megállapítja — a népszokásnak a halállal való kapcsolata egyáltalán nem szláv, hanem uralaltáji eredetű, ami viszont azt jelenti, hogy olyan motívumot vettünk át a szomszédos szláv népektől, amely eredetileg is a mienk volt. A villőzés és télkihordás összekeveredett szokásaiban azt látjuk, hogy a telet vagy a halált jelképező bábut a vízbedobják vagy elégetik. Nagyon valószínű, hogy ez a jelképes

vvízbedobás, vagy elégetés az emberáldozatok emlékét őrzi, amelynek az volt a hivatása, hogy a szellemekel megengesztelje a szebb és melegebb időért. A jámbor ember házában levő bölcső, a vetett ágy és a falu végén levő selyemsátor a házasságra és a termékenységre mutat. Vagyis röviden a szokás lényegéről azt mondhatjuk, hogy a szalmabáb vízbedobása olyan vallási cselekmény volt, amely mimetikusan vagy utánzással akarta elérni a melegebb időt, amely nemcsak a természetet, hanem az embert is megtermékenyíti. Valószínű, hogy ezzel a szokással voltak egybekötve a párválasztási ünnepségek is, amelyekre a termékenység-varázslás irányult. A kiszehajtás szokásait Nyitrától délkeleti irányban, Ipolyság vidékén is megtaláljuk. Felsőszemeréden, Tompán még ma is szokásban van a kiszehajtás. A többi községekben néhány évvel ezelőlt hagyták el. Felsőszemeréden virágvasárnap, litánia után, 5 óra körül hajtják a kiszét. A ruhát mise után szedik össze leányoktól és fiatal menyecskéktől. Litánia előtt készítik el a kiszét. Tesznek egy kopasz rúdat, aztán szalmából csinálnak neki fejet és bevonják fehér kendővel. A fejre ceruzával vagy korommal szemet, orrot rajzolnak és tupétot csinálnak neki. Aztán egy fát tesznek keresztbe, ez a keze. A farát és derekát zsúpból csinálják. Két pentőt adnak rá, aztán felöltöztetik menyecskének. Puffos ujjú inget, pruszlikot adnak rá, nyakába rojtos kendőt tesznek. Mikor készen van, félre teszik egy pajtába. Onnan litánia után bújtatva a kerteken keresztül kiviszik a falu végére és dalolva viszik végig a falun: Haj ki kisze, haj, Gyöjj be sódar, gyöjj' Haj ki kisze, kiszőce. Gyöjj be sódar gömböce. Ez a Szabó Margit Ojjan híres asszony, Ruhát kértünk tőle. A kiszére nem adott. Azokat a leányokat és menyecskéket, akik a kiszéle ruhát adtak vagy nem adtak, kiéneklik. Mikor a falu végére érnek, a kiszét levetkőztetik. A szalmával megmosakodnak, hogy arcuk ne legyen szeplős. A kiizét a néphit szerint azért hajtják, hogy dögvész ne legyen a faluban. A kisze szó szintén átvétel a szláv nyelvkincsből. Azonban a palócok is használják mégpedig kétféle értelemben. Deménden régebben nagyböjtben korpát savanyítottak, ebből levest készítettek és ezt hívták kiszének. A tótok a savanyú levest „kiselica"-nak nevezik. Tehát semmiesetre sem tévedünk, ha a kisze szó eredetét is szláv jövevényszavaink között keressük. Egész természetes ez, hiszen — amint a villőnél láttuk — a népszokást legalábbis mai formájában a szomszédos szláv népektől vettük át. A Nyitra-vidéki és Ipolyság-vidéki szokás lényegében semmi különbséget nem találunk, csak az az említésreméltó, hogy a zöld ágnak már nincs szerepe Felsőszemeréden. A szöveg azonban teljesen más képet mutat Ipolyság vidékén, mint Nyitra vidékén. Ennek okát a keresztény befolyásban kell keresnünk, amely a tündérek és a zöld ág helyett a savanyú böjti ételt, a kiszét és a húsvéti sonkát helyettesítette be a szövegbe. Martosi menyecske. A kiszehajtás is évkezdő ünnepi hagyomány, mely a keleti szláv népek ősi tavaszi évkezdetéhez, március elsejéhez legközelebb eső naptári ponton, húsvétot megelőző virágvasárnapon helyezkedett el, amit a keresztény egyház is elősegített a barka-szentelés szertartásával. Az évkezdő hagyományai élnek még a Felföldön elterjedt nagypénteki mosakodásban. határkerülésben és a húsvéti „suprálás"-ban is. Szent György-napja. A palóc néphit Szent György .'jszakájához természetfeletti erőket fűz. Ezen az éj szakán megszólalnak a növények és elmondják, hogy milyen nyavalya ellen használnak. A Garam baloldalán elterülő vidéken (Bori, Hontfiizesgyarmat, Vámosladány, Tergenye, Zselíz, stb.) Szent György estéjén mikor már elcsendesedik a falu, a legények kimennek a határba, magukkal szalmát és öreg seprűket visznek. Egy dombon a szalmából tüzet gyújtanak és rai— 22V *—