A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

a Garam völgyétől Nyitráig találunk. De ritkán, leginkább a szlovákoknál, szokásos a fekete-piros szövés, sőt néha a sárga is. Népviselet. A népviselet a világháború alalti és utáni években a Felvidéken is elindult az internacionalizálódás útjára. Bodrogközben, Gömörben, Csallóközben és Mályusföldön már alig, vagy egyáltalán nincs nyoma a népviseletnek. Losonctól Nyitráig és dél felé a Nyitra folyó balpartjától bezárva a Dunáig még megtaláljuk a népviseletet, azonban sok helyen már itt is csak maradványokban. Erinek a területnek népviseletét két .csoportra Oszthatjuk. Egyik és elterjedtebb csopoitja a palócos jellegű női ruhaviselet, térden aluli szoknyával, a másik pedig a meghosszabbított derekú, térdig érő szoknyás ruhaviselet. A palócos jellegű viseletet .megtaláljuk az Ipoly völgyében, innen a Garam völgyének középfolyásán keresztül Nyitráig, továbbá a Nyitj'a folyó balpartján délfelé a Vágdunáig. A rövidszoknyás és hosszúderekú népviselet a Garam alsó folyása mentén (Ivéménd, Bény, stb.) és innen délnyugatra a Duna mentén van elterjedve. A ruhaviselet az ősállapotban két célt szolgált: védelmid az időjárás viszontagságai ellen és a nők testének feldíszítését. A kutatások szerint a ruha az ékszerből fejlődött ki. Az ősi ruhállanságot korán felváltotta az ékszerek, övek, karperecek viselete, amelyek közül legrégibbnek az övet kell tekinteni. Az övből fejlődött ki később a szeméremérzet lassú kialakulásával a szoknya és a mai mellkendő, amit népviseleteinkben megtalálhatunk. A palócos jellegű népviselet leegyszerűsödött formájával az Ipoly mentén, elpolgáriasodott formájával a Garam mentén, legdíszesebb formájával Nyitra vidéZoborvidéki karikázás. Az Ipoly-vidéki palóc női ruhaviselet jellemzője a fejkendő, melynek színe az asszonyoknál koronként változik. A menyecske fejkendője piros, később kék, zöld, majd fekete. Néhány évvel ezelőtt a fiatal menyecskék táncmulatságok, lakodalmak alkalmával a fejkendő helyett még féketőt hordtak. Az ünnepi fejkendő, amely leginkább selyematlaszból készül, a hom kéri és az ógyallai járásban: Martoson és Komáromszentpéteren találkozunk. A rövidszoknyás népviselet aránylag legrégibb formája Bénvben és Kéménden található. ,,Buj, bujj zöldág lokol vízszintesen födi és hátul gombostűkkel van összetűzve. A köznapi kendőt nem tűzik, hanem egyszerűen megkötik. Alsóruhájuk újabban már gyolcsból készül, így a rövid ing is, melynek húzott ujja a könyökig ér és csipkés fodorban végződik, öt-hat színes szoknyát viselnek. A legfelső a legdíszesebb, atlaszból, vagy színes delinből készítik. Az ingre karton, vagy selyem pruszlikot vesznek, ezt virágos kazsmír, rojtos kendővel (mellkendő) fedik, melyet hátul a far felett kötnek, illetve tűznek meg. Hűvösebb időben „lipityinké"-t hordanak a pruszlik felett. Anyaga különböző, az ujja vállnál sonkaszerűen húzott és szűkülve a csuklóig ér. A kötény anyaga a fiatal menyecskéknél és leányoknál a szoknya anyagához hasonló, öregebbeknél pedig fekete klott. A Nyitra-vidéki asszony és leány alsóruhája a pendely, ami a szoknyához hasonlít és a rövid, derékig érő ing. Ezek otthonszőtt vászonból készülnek. Köznap két-három, vasárnap öt-nyolc szoknyát vesznek magukra. Szoknyáik színesek, díszesek. A legfelső szoknya a legrövidebb, az alsók pedig fokozatosan hosszabbodnak. Ruhájukat szalagok és gyöngydíszek egészítik ki. Bégente ködmönt is hordtak, de ma már csak egy-két öregasszonyon látni. Az asszonyok „fejkötőt" (fikető) viselnek. Az ünnepi viselethez tartozik még a fejkendő, ezt nászajándékul kapják menyaszszonykorukban. Ebből is többet kötnek egyszerre a fejükre. A fejkötőre kikeményített fehér kendőt tesznek, erre pedig selyem, vagy fátyolkendő kerül, aszerint, hogy milyen az évszak és az időjárás. Az ingvállat szépen kivarrják. Mintája lehet: mesterke, lakat, velés, asztalláb, herelevél, csillag, bársonyka, szivecske, stb. Az ingujj végére csipkét varrnak, melyet szintén 216 -