A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nagy Zoltán: A Felvidék magyar művészete

Á várak szinte övezetszerűen sorakoznak egymás mellett a Nyitra és a Vág völgyében. A Nyitra völgyében büszkélkedik a Noffryak bajmóci vára, amelynek lovagterme egyike a legszebbeknek az öszszes lovagvárak között s a magyar gótika egyik remeke. Még a tatárjárás előtt épült a Vág festői völgye fölött a legendáshírű, ma romantikus romokban heverő Bolondóc vára, Beckó falu felett. Ez is főképpen Stibor vajdának köszöni kiépítését és hírét, de már korábban is nagy hírre emelkedett, amikor Csák Mátét mondotta urának. A lovagvárak sorában előkelő helyet foglal el Léka vára, amelyet még II. Béla király korában építtetett Leuka (Lukács) nevű ura. Földszinti lovagterme nemcsak a magyar gótikus építészet egyik remeke, hanem fontos történelmi összejövetelek és lovagi tornák színhelye is volt. Az ország nyugati határán emelkedett történelmünk egyik legfontosabb emléke, a ma már romokban heverő dévényi vár, amely csaknem ezer esztendőn keresztül figyelmeztette a Nyugatot, hogy ilt egy gazdag, hatalmas és büszke nép hazájának határa húzódik. Ezt a szerepet csak kihangsúlyozta a várrom ódon falára később emelt milléniumi emlekmű, amelyet a csehek, Fadrusz János pozsonyi Mária Terézia-szobrához hasonlóan, siettek lerombolni. Felvidéki városaink sorában sajátos városképe, a helyi viszonyokból fejlődő külön jellege és egysége van a második vonalban elhelyezkedő bányavárosoknak és a szepességi városoknak, amelyek közöli, mint összekötő és irányító központ állott és hatott évszázadokon keresztül Kassa. Már beszámoltunk arról a fontos szerepről, amit a magyar kereskedelem északra és északkeletre való irányításában vitt s amit az egész felvidéki magyar művészetben játszott. Ugyanilyen volt Kassa szerepe a felvidéki, különösen a szepességi és bányavárosok városképének, polgári és társadalmi életének a kialakulásában. A százszázalákig magyar alapítású, magyar műveltségű és szellemű Kassa irányító helyzete biztosította elsősorban, hogy a részben németek által lakott szepességi városok s egyik-másik hasonló helyzetű bányaváros megőrizték magyarságukat. A bányavárosok helyzetét, fejlődését elsősorban az iparosság, a környékbeli bányák nyersanyaga határozza meg. A bányavárosok, mint Beszterce-, Selmec- és Körmöcbánya fejlett, rendezett alaprajzú, külsejű városok, aránylag gazdag polgársággal és messze vidékeken ismert iparművességgel és iparművészettel. Besztercebánya egyike az első magyar városoknak. Ötvösei a XV. században Európaszerte ismertek és keresettek voltak. Legnagyobb történelmi eseménye az volt, hogy az 1620-ban ill tartott országgyűlésén választották királlyá Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet. Körmöcbánya nevezetességét az adja, hogy a középkortól kezdve a királyok és az állam legfontosabb pénzverő helye volt. A bányavárosok építészete nemcsak Budával és Kassával, hanem a környékbeli várépítészettel is szoros kapcsolatot mutat. így irányító helyzete volt ezen a vidéken a garamszentbenedeki apátságnak, amely a bencéseknek legfontosabb helye volt Pannonhalma mellett az egész középkor folyamán. Némileg más, de végeredményben a bányavárosokkal rokonjelleget mutatnak a szepességi városok: Igló, Lőcse, Eperjes, Késmárk, Bártfa. A különbség főkép társadalmi életükben nyilvánul meg. Amíg az előbbiek jellegét az ipari polgárság, addig ezekét a gazdag kereskedőtársadalom határozza meg, bár annak irányításában, különösen a Szepességen, igen fontos szerepei játszott a közismert szepesi és sárosi magyar birtokos nemesség is. A szepességi városokban az építészet mellett gazdagon fejlődött ki a szobrászat és a festészet, főként Kassa hatása alatt, de kapcsolatban a lengyel művészettel is. A lengyel művészettel különösképen a XVI—XVII. század folyamán kerülnek összeköttetésbe, amikor az elsősorban itt meghonosodó ú. n. pártázatos felsőmagyarországi reneszánsz építészei a lengyel városok utcáin is felüti fejét. A Felvidék egyik legfontosabb művészi központja, Kassa, a középkorban csaknem száz százalékig magyar város volt. Semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy az egész Hernád-völgyet mindjárt a hon foglalás idején megszállta a magyarság. Bizonyos, hogy Kassa, Eperjes, Lőcse, Bátrfa, Késmárk — magyar alapítású városok, ahová németek és szlovákok csak később, a XIV. század folyamán telepedtek be. Kassának igen nagy jelentősége volt a középkor folyamán az észak és északkelet felé irányuló magyar kereskedelemben és Budán keresztül a nyugattal is szoros kapcsolatban állott. Különösen Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás korában emelkedett e tekintetben nagy jelentőségre. Gazdag polgári társadalom fejlődött ki Kassán, de Eperjesen, Lőcsén és — 192 —