A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nagy Zoltán: A Felvidék magyar művészete

ságon, közvetlenül a legtermékenyebb mezőgazdasági területek szomszédságában emelkednek. Ezek az ú. n. peremvárosok, amelyek már fontos kereskedelmi szerepet is játszanak a vidék életében, egyes esetekben, mint Pozsony, Kassa esetében is, döntő szerepük volt az évszázadok folyamán. Ez a helyzet hozza magával, hogy éppen Pozsonyt és Kassát kivéve, az említett városok jellegében az alföldi mezővárosok erős rokonvonásaira is ráismerünk. Lakosságuk 70—90%-a magyar volt a háború előtt s ez az arány azóta sem változott lényegesen, eltekintve bizonyos erőszakos betelepítésektől. Érdekes azonban, hogy Pozsony perifériáin a csehszlovák államiság idején erősen megszaporodott a magyarság, bárha jelenleg a legszomorúbb proletársors jut is osztályrészéül. m ( í h i Mielőtt a második és harmadik városvonalútról szólnánk, meg kell említeni, hogy tulajdonképen ez a terület az, amely most visszatért az Anyaországhoz. Nem is kell mondani, hogy ez sem egészen. Mert nem tért vissza ínég az ősi koronázóváros: Pozsony sem. Mindez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy róla meg ne emlékezzünk. Ez az ősi telepítésű magyar város, ahova németek csak a XIII. század folyamán, a szlovákok pedig csak jóval később kezdtek bevándorolni, fejlődésében, történetének minden eseményében a legdicsöbb magyar városok közé tartozik. Már Könyves Kálmán király egyik törvénye Pozsony néven említi. A német Pressburg elnevezés a XVII. század óta ismeretes, míg a Bratislava elnevezés egészen újkeletü. A magyarországi kereskedelmi életben a korai középkortól kezdve fontos szerepet vitt. de elsősorban Budától függött, mert a Bécs felől jövő árut csak Buda engedélyével továbbíthatta. Árumegállító jogával azonban meggátolhatta a bécsi forgalomnak az ország felé irányulását. Ez a joga hatalmas adót biztosított számára, ami polgárainak gyors meggazdagodását tette lehetővé. Ez pedig vonzotta magához nemcsak a magyarokat, hanem a belföldi németeket, szlovákokat és idegen vendégeket is. A pozsonyi polgárjog megszerzése azután ezért mindig nehéz volt. De földrajzi és kereskedelmi helyzete önkéntelenül idézte elő vegyes lakosságának a kialakulását. Ugyanebből az okból kifolyólag valt városjellegében is átmenetivé a magyar és német varostípus között. Középkori része inkább a budai s kassai román s gótikus építészettel mutat rokonságot, míg barokk építészetében már a bécsi, illetve birodalmi barok hatása is erősen meglátszik. Pozsony nevezetességei közé tartozik az is, hogy Mátyás király itt alapította meg Középeurópa első egyetemét, az Academia Istropolitanat, ami viszont budai udvarának kisugárzó szellemi központja volt. A török hódoltság alatt az egyház Nagyszombatba menekült Esztergomból, az országgyűlést azonban Pozsonyban tartották meg a Habsburg-uralom idején, egészen a XIX. század elejéig, s rövid ideig itt állomásozott a Pázmány Péter Egyetem is (1772—77), ahonnan Budára, majd Pestre került még a mult században. A Felvidék nyugati részének, különösen a XVI— XVIII. században, egyik legjelentékenyebb, teljesen magyar városa Nagyszombat volt. Esztergom mellett évszázadokon keresztül a legjelentősebb központja a magyar katholikus életnek, a jezsuiták főcentruma, a Pázmány-Egyetem ősi székhelye. Műemlékei hazánk legszebbjei közé tartoztak. Pompás XIV. századbeli káptalani székesegyházát később egyik legművészibb és legpompásabb barokk templombelsővé alakították át. Nagyszombat kezdettől fogva magyar város volt. Még az első Árpádok telepítették s látták el kiváltságjogokkal. Ugyancsak honfoglaláskori telepítés Komárom, Jókai városa, a Csallóköz fővárosa, amellyel szemben, a Duna másik partján már a rómaiak egyik legfontosabb katonai városa és erődítménye állott: Brigetio, a mai Ó-Szőnv helyén. Komárom városának története az Árpádok korába nyúlik vissza, legfontosabb és legdicsőbb korszakát azonban a 48—49-es szabadságharcban élte. ösi magyar és kun lakossága, az ú. n. szekeres gazdák. Műemlékei közül ki kell emelni a XIII. században barok-stílusban épült Szent András-templomot, amely hatalmas arányaival és belsejének nagyméretű falfestményeivel (Maulbertsch) vonja magára a figyelmet, 189 —