A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Vass László: A felvidéki magyar irodalom

A nívó követelményével a második nemzedékben egyidejűleg jelentkezik a kisebbségi tudat, a missziós felelősségérzet hirdetése. Mindnyájan tudják és ebben úttörő elődeikkel is megegyeznek, hogy az irodalom a kisebbségi helyzetben nem csupán másodlagos jelenség, de lélekformáló, életforma teremtő is. Különösen sokat segíthet az irodalom ott, ahol az életforma még bizonytalan, a jövő útjai kilátástalanok. Az irodalom kisebbségi lélekformáló hivatásában tehát mindnyájan megegyeztek a csehszlovákiai magyar írók, a nézeteltérés csak ott mutatkozott: milyenné kívánják alakítani a kisebbségi lelket? Melyik irányban akarják növeszteni a friss ágakat? Milyen életformát látnak helyesnek, nemzetmegtartónak? Ezekhez a kérdésekhez fűződik a legtöbb ankét, vita és cikk, ami megjelent körülbelül tizenöt év alatt a kisebbségi magyar napilapokban és folyóiratokban. A széles mederben folyó, néha már valóságos ütközetté zajosodott vitatkozás megzavarta ugyan az irodalmi élet fejlődését és az irodalom intézményes megszervezését (mert a kisebbségi írónak, költőnek egyben kultúrpolitikai és kultúrgazdasági feladatokkal is kellett foglalkoznia!), ugyanakkor azonban ez a létkérdés körül állandóan feszülő légkör csodálatos villamossággal telítette meg magát a kisebbségi irodalmat. Mondhatjuk tehát azt is, hogy a csehszlovák uralom alatt élő magyarság irodalmának legértékesebb művei ebből a légkörből születtek. „A Mi Lapunk" irodalmat csinál. Ha majd a jövendő kor történészei tanulmányozni fogják a kisebbségi magyarság életét, arra a megállapításra jutnak, hogy mind az irodalmi, mind pedig az ifjúsági mozgalmak történetében az irodalom és az ifjúság elválaszthatatlanul össze vannak nőve. Nincs még egy kor, a mult század eleji Pilvaxifjúságot se kivéve, ahol a magyar fiatalságra oly döntő befolyást gyakorolt volna az irodalom, mint a húszéves cseh uralom alatt. A kisebbségi ifjúságnak már nem volt élménye a magyar állam, tájékozatlanul bukdácsolt az összeomlás utáni ködben. A magárahagyatottságban úgyszólván kizárólag a modern irodalmon keresztül találta meg az utat a magyar nemzet történetéhez. Ady, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Szekfii Gyula és a népi írók művei jelentették számára az egész életükre szóló ifjúkori élményt. Még 1920-ban, néhány nógrádi és gömöri cserkész (Darkó István, Győry Dezső, Marek Antal és Szombathy Viktor) kezdeményezésére Scherer Lajos losonci tanár el kezd szerkeszteni egy ifjúsági folyóiratot, „A Mi Lapunk"-at, amely a kisebbségi időszak nagyobbik felét megtudta élni, egyes-egyedül a fiatalság harcos szeretetére támaszkodva. Magyarországi írók (Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Juhász Gyula, Illyés Gyula, Féja Géza, Erdélyi József, Kodolányi János, Simon Andor, stb.) és erdélyiek (Reményik Sándor, Áprilly Lajos, Bartalis János, Tamási Áron) küldték el kis írásaikat a szlovákiai ifjúsági lapnak. És nem egy szlovákiai magyar író is itt kezdte irodalmi pályafutását (ölvedi László, Győry Dezső, Krammer Jenő, Darkó István, Szombathy Viktor, Brogyányi Kálmán, Peéry Rezső, Balogh Edgár, Morvay Gyula, Dobossy László, Jócsik Lajos, Kovács Endre, Sinkó Ferenc, Horváth Ferenc). A szlovenszkói magyar könyvek első olvasói és terjesztői, mint utólag megállapítja Farkas Gyula egyetemi tanár, „A Mi Lapunk" gárdája volt, neki köszönhető, hogy az első szlovákiai magyar könyvkiadóvállalat megizmosodott és kiadhatta Mécs László, Győry Dezső és sok más nagyértékű író műveit. „A Mi Lapunk" 11 évfolyamából összeállíthatjuk a csehszlovákiai magyar ifjúság szellemtörténetének legjelentősebb fejezeteit, de egyben a kisebbségi élet hősi korszakának hű tükrét is. „Gyalogolni jó!" •— írta egyik kis elbeszélése címéül Móricz Zsigmond „A Mi Lapunk" olvasói számára és a felvidéki középiskolás fiatalok eli dúltak a mátyusföldi, gömöri, tiszaháti falvak felé. a magyar kincsek birodalmába regölni, népi meséket gyűjteni és közben, a ragyogó ősi szépségek mögött meglátták a magyar falu szomorú arcát is, miként félszázaddal ezelőtt a Kisfaludy Társaság megbízásából kiküldött népköltési gyűjtő diák: Móricz Zsigmond. .. „Kapaszkodjatok az anyanyelvbe minden erővel, mert ez az élet számunkra! . . . Nagyon megnőtt a történelem és nekünk hozzá kell nőnünk, ha nem akarunk kiszorulni a jövő jogaiból!" — üzente Szabó Dezső „A Mi Lapunk" 1928 nyári számában, Csehszlovákia magyar ifjúságához a gombaszögi tábor előtt. „Fiúk, önképzést, Európát és fiatal magyarságot!" — írja baráti tanácsként Szvatkó Pál a losonci ifjúsági lap 1926 őszi számában, figyelmeztetve a kisebbségi diákságot a megváltozott körülményekre: „Ne maradjatok el! Ne essetek a kis szlovenszkói magyar városkák elzárkózottságába, ne engedjétek, hogy műveltségellenes gátakkal vegyenek körül . . . Olvassatok! Az önképzőköröket állítsátok be az általános nagy európai műveltségre, vizsgáljátok ,hogy mit cselekszik ma Európa, tekintsetek a nagy német, francia, angol, olasz kultúrákra ... Lássátok meg, ami más, ami fiatal és mégis szép és erős ezen a világon. Lássátok meg, hogy a fiatalság is tud, hogy fiatalon is érdemes élni és ti vagytok a jövő". Ezekben az években végig a kisebbségi iskolák önképzőköreiben a tüzesszemű diákok a magyar nép rejtelmes, Ígéretes világát és az európai kultúrát tanulmányozzák. A harmadik ablakot Győry Dezső nyitja meg a kisebbségi sors otthoni tájai felé: „Hiszek a Kisebbségi Géniuszban. Találkoztam vele. Azt mondta: Ezt a népet szétdarabolták, de a részek új életet kezdtek. Üj mentalitásuk gazdagító erő ... Üj élet kell a magyarságnak. Nagy magyar reneszánsz. Akkor megválthatjátok a világot. Üj Messiást adhattok a világnak: a földi élet Messiását. A jövő Messiását... Küldetése van a kisebbségi magyarságnak az összmagyarságban . . ." íme, a három főirány: az elsodort falu, a fiatal Európa és a kisebbségi sors. Az új fiatalság ezt a hármat igyekszik összeegyeztetni. Körülötte politikai és irodalmi harcok dúlnak, amelyekbe már ő is beleszól türelmetlenül, egy egész mozgalom erejével. Európát vágyta, hogy nemzetté emelhesse népét, magyarrá tegye a összmagyarságot és missziós tudattal kiemelkedhessék a kisebbségi sorból. Ez az új fiatalság három erőteljes, jövendők terhét megbíró acélpilléren kezdi el építeni az emberségesebb magyar világot: 1. Gyökeres magyar népi kultúra, 2. szociális felelősségérzet, 3. európai horizontú korszellem. Építőmunkájában a modern magyar irodalom szociális, népi és új motívumú nemzeti feladatokat adó művei segítik. A kisebbségi fiatalság Szent György köre, 1927-ben körlevélben a modern magyar irodalom szeretetére inti az ifjúságot. A Szent György Kör különös propagandája azonban nem íróknak szólt, hanem az élet és az irodalom, tehát az új élet teremtésére hivatott ifjúság és az irodalom egészséges együvéíartozásának. A Kör vezetősége összeállít 1928-ban egy olyan könyvjegyzéket, amely értékes kalauzul szolgált a felvidéki fiatalság művelődéséhez. Az érdekes címtárban ott látjuk: Ady Endre néhány verskötetét, Babits Mihály „Halálfiai", Baranyai Zoltán: „A kisebbségi jogok .védelme", Bartók Béla—Kodály Zoltán: „Magyar népdalok", Darkó István: ..Szakadék", Gragger Róbert: „Magyar Népballadák",. Győry. Dezső: „Üj arcú magyarok", Kassák Lajos: „Egy ember élete", Kodolányi János: „A hazugság öl" (röpirat az egyke-kérdésről)

% Kosztolányi Dezső: „Édes Anna", Mécs László: „Hajnali harangszó", Móricz Zsigmond: „Hét krajeár", „Sárarany", „A fáklya", „Magyarok", „Urimuri", Simándy Pál.

1 „A magyar kálvinizmus útja", Simon Andor: „Tömegáhítat", „Álomföld" (versek), Szabó Dezső: „Az elsodort falu", „ölj", „Egyenes úton", „Csodálatos élet", „Segítség", Szekfii Gyula: „Három nemzedék", „A magyar állam életrajza", „Történetpolitikai tanulmányok", Vargha Gyula—Sebestyén Gyula: „Magyar népköltési gyűjtemény". A régiek közül: Széchenyi, Petőfi, Arany, Eötvös, Mikszáth művei és Bartlia Miklós: „Kazár földön" című munkája. Az ajánlott folyóiratok között: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának értesítője, Ethnographiai-Népélet, Magyar Kisebbség (Lúgos), Magyar Szemle, Nyugat, Korunk, Szabó Dezső: Élet és Irodalom, A Mi Lapunk. — A ma már kultúrtörténeti érdekességű könyvtárjegy— 176 —