A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Polyánszky Zoltán: A felvidéki magyarság gazdasági helyzete

gyári jellegű üzemekre vonatkozóan a háborúelőtti időkből úgyszólván semmi adat nem áll rendelkezésünkre. A Felvidék visszacsatolásával — az említeti statisztikai fölvétel adatai szerint — 326 gyári jellegű ipartelep került vissza az anyaországhoz, 11.273 gyárimunkással. Az 1913. évi gyári törzskönyvi adatok szerint ezen a területen 181 gyár működött. Ezek közül azonban csupán 166 üzem adatai állanak rendelkezésre. Abban a 166 gyáripari üzemben, amelynek adatai rendelkezésünkre állanak, az 1913. évi fölvétel szerint 17.648 munkás dolgozott s a gépi erő 30.748 lóerőt képviselt. A gyárak termelési értéke pedig 159.6 millió pengőnek felelt meg. A gyárak átlagos munkáslétszáma 106 volt, s egy gyár átlagos termelési értéke 961.5 ezer pengőnek felelt meg. A visszakapott gyárakban az átlagos munkáslétszám 40-re tehető s egy gyár átlagos termelési értéke mindössze 372.7 ezer pengő a háború előtti 961.5 ezer pengő átlagos termelési értékkel szemben. Ebből megállapítható, hogy a visszacsatolt gyárak jelentősége alig több, mint egyharmadát éri el az elszakított gyáraknak. Tehát e tekintetben a csehek iparsorvasztó politikájának hatása nem a megmaradt, illetve az elszakítás után létesített jelentéktelen gyárak számában mutatkozik, mint inkább e gyárak által foglalkoztatott munkások létszámában és a gyárak átlagos termelési értékében, ami csupán töredéke a háborúelőtti termelési értéknek. Tehát a látszólagos magasabb gyári létszám a további adatok boncolgatásánál nem a gyáripar megerősödését jelenti, mert a visszacsatolt 326 gyári jellegű üzemben a munkások együttes létszáma 22.3%-kai alacsonyabb, mint az elcsatoláskor elvesztett gyárak munkásainak létszáma volt. Ez már maga is kétségbevonhatatlanul igazolja, hogy a visszacsatolt Felvidéken a gyáripar a cseh megszállás alatt lényegesen visszafejlődött, holott az elmúlt húsz év alatt az ipari fejlődés majdnem minden államban erőteljes lendületet vett. így például csak arra kell utalnunk, hogy az Anyaországban a gyári munkáslétszám a trianoni békeszerződés utáni két évtized alatt 95.8%-kal emelkedett, míg a felvidéki gyáripar munkáslétszáma a cseh megszállás alatt 22.3%-kal csökkent: a háborúelőtti 17.648-ról 11.273-ra. Világos tehát, hogy ha föl akarjuk mérni csupán azt a veszteséget, amely a felvidéki gyáripar sorvasztásával a magyar munkásságot érte és figyelmen kívül hagyjuk egy erőteljesebb indusztrializálás elmaradása folytán a magyarságot ért károsodást, akkor óvatos számítás mellett 6000 munkanélkülivé vált gyárimunkás munkabérvesztesége — heti minimális 100 csehkorona munkaHideg gyárkémények és lebontott gyárépületek a felvidéki cseh uralom alatt. bért számítva — a húsz év alatt 6324 millió koronát tesz ki. Ehhez hozzá kell még számítanunk legalább 500 magánalkalmazott évi átlagos 10.000 csehkorona fizetését, összesen 1 millió korona összegben s így a cseh iparsorvasztó politika által csak a munkásságnak és a gyárak hivatalnokainak okozott munkabérveszteség 724 millió koronára rúg. Megközelítőleg tehát hatezernél több gyári munkás és egyéb alkalmazott vesztette kenyerét a cseh iparpolitika jóvoltából s vált munkanélküli proletárrá, szaporítva a forradalmi agrárreform által földönfutóvá lett mintegy 5000 állandó mezőgazdasági alkalmazott és mintegy 50.000 mezőgazdasági munkás munkanélküli tömegét. Mi sem természetesebb, hogy a vázolt agrár- és iparpolitikának hatását a magyarság nemcsak anyaEgykor és most: a felszabadulás után azonnal megindul a két évtizedes cseh megszállás alatt tétlenségre kárhoztatott felvidéki gyárak üzeme. - 160 -