A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Polyánszky Zoltán: A felvidéki magyarság gazdasági helyzete

A magyarlakta területen a lefoglalt földek fölosztását aránylag gyorsan hajtották végre, de mint az a földosztás adataiból kitűnik, a felosztás korántsem az ottani vidék nincstelen és törpebirtokos tömegein való segítés célzatával történt, hanem: majdnem kizárólag a telepítés céljait szolgálta. A csehszlovák földbirtokreform során 94 kolóniát létesítettek. Ezek közül 64 a magyar etnikum területén keletkezett.Az egész állam területén létesített kolóniák számára 29.538 hektárt, azaz az összes kolóniák 3/i részét a magyarság földjéből hasították ki. Ezenkívül, mint fentebb említettük, a magyarlakta területen 32.163 hektáron létesítettek úgynevezett maradékbirtokokat. Ezek száma egy legutóbbi becslés szerint 300—330-ra tehető. A maradékbirtokosok a lefoglalt és kiosztott magyar földekből politikai érdemeik jutalmazása fejében kaptak középbirtokokat, nyilván azal a céllal, hogy a magyar nyelvterület elnemzetlenítését, jobban mondva elcsehesítését és elszlovákosítását mennél hathatósabban elősegítsék és támogassák. A földreform jellemzéséhez hozzátartozik még az is, hogy a volt tulajdonosoknak földjükért holdankint átlagban 381 csehkoronát kellett volna kapniok. Ebből az összegből azonban levonták a vagyondézsmát, úgy hogy a tulajdonos kártalanítás címén úgyszólván filléreket kapott, mert az így fennmaradó résznek mindössze 18%-át kapta meg készpénzben, míg a többit papírkötvényekben, illetve kártalanítási kötvényekbe jegyezték be. A kiosztásnál viszont 2000—5000 koronáért adták tovább a földet. Ehhez azonban még hozzászámították az évek során át felgyülemlett kamatokat. Természetesen — a cseh demokrácia és a forradalmi agrárreform nagyobb dicsőségére — a földek vételárának fizetésénél is különbséget tettek a legionáriusok (kolonisták) javára, amennyiben az 1920. évi 166. számú törvény, az úgynevezett földreformhitel-törvény értelmében a vételárból 10% -ot előre kellett lefizetni, a legionárusokat azonban ezalól is felmenették. Azt a kisszámú magyar csoportot, amely életképtelen törpebirtokhoz jutott, továbbra is mostohán kezelte a cseh kormányzat. Teljesen magára hagyta, minden támogatást megtagadott tőle s minden szeretetét a kiválasztottakra pazarolta. Ezek a kiválasztottak, a telepesek, akik, mint láttuk, történelmi miszsziót volak hivatva teljesíteni, pénzbeli támogatást kaptak, azonkívül természetben épületfát, építési anyagot, felszerelést, gyümölcsfacsemetéket, méhészeteket, stb. Érthető is ez a nagyvonalú gondoskodás, hiszen a telepeseknek 97.56%-a cseh és szlovák volt. Az a 11.000 magyar, aki kegyelemből törpebirtoknak sem nevezhető földdarabkát kapott, összesen mintegy 26.863 hektár terjedelemben, teljesen magára hagyatva, élő és holt leltár nélkül fogott hozzá a gazdálkodáshoz, minden szaktudás nélkül s rövidesen teljesen tönkrement. Egyedül a cseh-, morva- és szlovák telepesek virultak s a maradékbirtokosok, teljesítvén a nagy missziót: a szlávosítást a szímagyar etnikum területén. Hogy a Földhivatal szándékai mennyire beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, látható abból is, hogy ahol a telepesek megvetették lábukat, egyre-másra telepedtek meg a cseh iparosok és kereskedők, akiknek igénytelenségével és szorgalmával szemben az őslakosság nem tudta felvenni a versenyt. Egymásután nyíltak meg a modern csehszlovák iskolák, mialatt a magyar iskolák . düledező viskókban húzódtak meg. Külön fejezetet érdemelne a lefoglalt és felparcellázott nagybirtokok állandó alkalmazottainak sorsa, akikről szintén nem történt gondoskodás. Mint említettük, ezeknek száma 4—5000-re tehető, azonkívül körülbelül ötvenezret tesz ki azoknak a mezőgazdasági munkásoknak a száma, akik a forradalmi agrárreform következtében földönfutókká váltak s szaporították az agrárproletárok számát, felduzzasztották a nagyvárosok kültelkein tengődő, kolduló munkanélküliek seregét. A magyarság törvényhozói sohasem mulasztottak el egyetlen alkalmat sem, hogy hangoztassák a magyarságot ért égbekiáltó sérelmet, de az interpellációk süket fülekre találtak s ment minden a maga útján a kitűzött cél felé. így például utalnunk kell Jaross Andor 1935 június 26-án elmondott beszédére, amelyben leleplezte a maga meztelenségében a földreform-okozta sérelmeket s rámutatott arra, hogy a földreform — valódi hivatását mellőzve — nem közgazdasági és szociális célokat szolgált. S míg a magyarság a sérelmek orvoslását, jóvátételét szorgalmazta, a cseh sajtó — elégedetlen lévén az eddigi eredményekkel — további kolonizálást sürgetett. Ez minden valószínűség szerint be is következett volna a földreform revíziója során, ha nem recsegtek-ropogtak volna a csehszlovák állam eresztékei s a kormány nem lett volna elfoglalva más irányban. A földreform revíziójára azonban már nem kerülhetett sor. S a visszacsatolás után a magyar kormányra hárult az a felelősségteljes munka, hogy megszüntesse a magyarságot ért súlyos sérelmet. Ez a munka meg is indult dr. Szilassy Béla államtitkár kormánybiztossága alatt. A magyar mezőgazdák helyzete a volt csehszlovák államban nem nevezhető rózsásnak. A lehetetlen határok megvonásával az értékesítési helyzet lényegesen megváltozott. A Felvidéket elvágták természetes gócpontjaitól, tehát a felvidéki gazdasági életnek új gócpontok felé kellett orientálódnia. Minthogy a magyarság 64 százaléka az őstermelésből élt, természetes, hogy elsősorban mezőgazdasági terményei számára kellett Cseh- és Morvaországban új piacokat keresnie. - 154 -