A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Polyánszky Zoltán: A felvidéki magyarság gazdasági helyzete

geneknek kiosztott földbirtokok visszakerülnek a magyar nép tulajdonába. A cseh-morva légionáriusoknak, telepeseknek és bevándorolt idegeneknek juttatott magyar föld most a felvidéki magyar gazdák kezébe kerül, akik mindig becsülettel és kitartással küzdöttek a magyar ügy győzelméért. Kisebbségi életünkből — a csehek gazdaságpolitikájára gondolok — egy nagyon súlyos és hiszem, hogy egész nemzetükre nézve rendkívül fontos tanulságot hoztunk magukkal. Azt, hogy nemzetünk fejlődésének: elesett társadalmi rétegeink gazdasági megerősítése a feltétele. S hogy — paraszti, földművelő nemzet lévén — számunkra a föld, a magyar paraszt megmívelte föld: az élet. a menekülés és egyetlen megoldás. Magyar föld és a magyar földet mívelő öntudatos, gazdaságilag független, kultúrált magyar paraszt: ez a eél, mely felé haladnunk kell. Mert ez az út megmaradásunkat és a jövőt is jelenti. A W felvidéki magyarság gazdasági helyzete t Irta: POLYANSZKY ZOLTÁN A Felvidék gazdasági életének húszéves történetéi megírni nem hálás feladat. Nem pedig azért, mert — bár a visszacsatolás óta tíz hónap telt el, — mégsem rendelkezünk olyan statisztikai adatokkal, amelyekből teljes részletességgel meg lehetne állapítani a pontos helyzetet. Statisztikai felvétel történt ugyan, ezek az adatok azonban korántsem kielégítőek és nem nyújtanak teljes képet. Már pedig ez lehetne a kiindulási pont. Ezeknek az adatoknak az elcsatolás előtti adatokkal való összehasonlításából és elemzéséből lehetne csupán a gazdasági élet minden ágának helyzetét, illetve azokat a különbségeket lemérni, amelyek az elcsatolás és a visszacsatolás közötti időben állottak be. Részletes statisztikai adatok birtokában sem lenne könnyű a feladat, tekintettel arra, hogy a világháború óta nagyot fejlődött a statisztikai tudomány s a háborúelőtti felvételek korántsem voltak annyira tökéletesek, mint a maiak, így természetesen sok esetben becslésre és magánszakértők számításaira és adataira vagyunk utalva. A Felvidék gazdasági életének alakulására mindjárt az összeomlás után nagy csapást jelentett az addigi gazdasági gócoktól való elszakítás s az a körülmény, hogy a magyarság sem politikai, sem gazdasági téren nem volt felkészülve olyan önvédelmi harcra, amelyet meg kellett vívnia a cseh állammal, ha biztosítani akarta nemcsak puszta létét, de további fennmaradását. Elnemzetietlenítés, a magyar kisebbség gazdasági tönkretétele volt a célja a csehszlovák kormány zatnak s az, hogy a Felvidékből gyarmatot csináljon, amely a fejlett gazdasági berendezésekkel rendelkező Cseh- és Morvaországnak ne versenytársa, hanem csupán fogyasztója és adófizetője legyen. Ez a gyarmatosító politika a földreform, amellyel elsősorban kirántani igyekeztek a talajt a magyarság lábai alól s amelynek során az elvett földeket idegeneknek: cseheknek, morváknak és szlovákoknak osztották fel — a magyarság mérhetetlen kárára. Ezzel nemcsak a magyar történelmi osztálynak okoztak kárt, hanem a magyar tömegeknek is s a telepek, valamint a maradékbirtokok létesítésével az egész kisebbségi nemzettestnek. Ezt a célt szolgálta Prága tudatos iparsorvasztó politikája, amellyel felvidéki ipari üzemeinket lezüllesztette, tönkretette, miáltal az ipari munkások ezrei váltak munkanélküli proletárokká. Ezt a célt szolgálta a cseh állam bank- és hitelpolitikájával, amellyel megtizedelte magyar pénzintézeteinket s ezáltal a magyarság gazdasági életét teljes mértékben kiszolgáltatta a mohó cseh tőke étvágyának. Ezt a célt kívánta elérni a magyarsággal szemben alkalmazott szövetkezeti politikájával is s hogy ez utóbbi nem sikerült olyan mértékben, mint szerette volna, nem rajta múlott. Ha végigtekintünk a magyarság gazdasági életén, azt mondhatjuk, hogy a húszéves gazdasági - 151 -