A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Garzuly J. László: A felvidéki táj

árok keletkezett és vízzel telt meg, míg az északibb teriilet, mely előbb részben tengerfenék volt, kiemelkedett és hegységgé alakult. Kivételt csak a Dunamedence közepén álló hegység képezett. Ezt a hegységet Tisia-tömbnek keresztelték el a geológusok. Ez a tömb „kaptafaféle" (Prinz) volt, mely a hegység alakulásakor nem töredezett széjjel, hanem maga köré gyűrte a Kárpátok szabályosan futó redőit. (1. ábra.) növényi élet jeleivel találkozunk a parti vidéken. Természetesen először csak az alsórendű virágtalan növények jelentkeznek: moszatok, mohok, zuzmók, harasztok és gombafélék. Ezek lepik el a parti fövenyt és a sziklákat. A tenger áramló vizében pedig a tengeri liliomok élnek. A Devon-kor nagy földmozgalmak és eljegesedések kora. A karbon-korban, a kőszén kialakulásának idejében, az állat- és növényvilág már rendkívül kifejlődött. A karbonkori kőszén . I Felvidék földtani szerkezete. Az ősi korban mindenfelé nagy síkságok terültek el. A táj vöröslött a több méter vastagságú homoktól. A pusztaság kietlen világa uralkodott, csupán n szél mozgása elevenítette fel a halott tájakat. Hosszú dombsorokat borzolt fel. hogy azokat újból felkapva, rőt porfelhő alakjában vigye tovább a szárazföld más tájai felé. A félelmetes csendet legföljebb a kőlavinák görgetegei, a kitörő hőforrások sistergése zavarta meg. A szárazföldön az ókor első szakában, a kambrikorban élet még nem volt. A tengerparton azonban már pezsgő élet létezett. E kor kőzetei ugyanis a tengerfenékre üllepedett csigák és kagylók mészanyagából származnak. Sűrű moszaterdők borították ebben az időben a tengerfenéket. A pörgekarúak és kis háromkaréjú rákocskák voltak jellegzetes állatai a kambri és egyáltalában: az ókorszaki időnek. A következő korszakban, a szilurban a Föld máiváltozatos képet mutat. A tenger árja mind gyakrabban elönti a Földet. E küzdelmes idő végén már a nyomait pl. a zemplénmegyei Szigethegységben találjuk. A gyér parti növényzetből hatalmas sűrű őserdő keletkezett. De ebből a „kőszénerdőből" hiányozlak a színes erdei virágok. Még mindig csend uralkodott e tájakon. Sűrű, párás levegője szénsavtól volt telítve, fejlettebb élet ezért nem alakulhatott ki. A Perm-korszak változatos képet mutat. A Felvidéken ebből az időből nem sok emlék maradt. Az ókor eme szakában már befejeződött az a hegységeket kiemelő geológiai forradalom, amelyről — a Tisia-tömbről szólva — megemlékeztünk. A Vepor és az Osztrovszky felvidéki hegységek, melyek ma már csak tönkfelületek, ebből az időből származnak. A geológiai középkort a Triász nyitja meg. A nagyranövő surlók és széleslevelű páfrányok megőrizték karbónkori jellegüket. A szárazföld sok helyen sivataggá válik, s homokja tarka homokkővé tapad össze. A partok mentén szélcsendes öblökben a kagylók tenyésztek egymás hegyén-hátán. Héjjaik töredékeiből épült fel a kagylós mészkő. A-opocsaras, — U -