A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

elsősorban szolgáltuk. De említésreméltó ez a munka azért is, mert példát mutat arra nézve: milyen irányban kell haladnia a helyes kultúrpolitikának. A felvidéki magyarság észrevette, hogy a magyar nép széles rétegeit kell elsősorban bekapcsolni az egyetemes magyar kultúrába. A magyar népi rétegeket, a magyar parasztot és munkást kell elsősorban közelebb vinni a magyar kultúra tűzhelyéhez, mert csakis az öntudatosodott és szellemileg felemelt népi rétegek lehetnek az egyetemes nemzeti kultúrfejlődésnek az alapjai. A felvidéki magyarság jól tudta, hogy ennek az öntudatosító munkának kell megelőznie minden további nemzeti és politikai akciót. Ami azt jelenti, hogy kultúrpolitikánk hatókörét az elhanyagolt magyar nép felé kell kiterjeszteni: a magyar falu, a magyar gyárváros felé. Ez az a tanulság, amit a felvidéki magyarok saját tapasztalataik, évtizedes nehéz munkájuk eredményeként magukkal hoztak s most érvényesíteni és hasznosítani akarnak az egész magyarság, az egyetemes magyar nemzel érdekében. A magyar közművelődés helyzete a visszatért Felvidéken Irta: VÁJLOK SÁNDOR Nem hősi pózokat, mártírtörténeteket és valószínűtlenül buzgó hazafiságot akar nyújtani a következő fejezet. A célja az, hogy bemutassa: mit alkotott a kisebbségi sorsba kényszerült magyar néptöredék a közművelődés területén az idegen népek versenyében. A szokásos frázishalmozás helyett adatokat és — tanulságokat közöl. Pusztán, a valóság alapján, mentesen minden elfogultságtól. Lássa az olvasó, hogy nemcsak szenvedés és baj volt a visszacsatolt területen, hanem alkotó és serényen dolgozó magyarság is. A nép, amelynek megadatott a fejlődés és a kimüvelődés lehetősége, olyan eredményeket mutat fel a két évtized után, amelyből méltán tanulhat az egész magyarság. Az itteni művelődés és kulturális állapot nem „felvidéki", hanem magyar ügy. Kész példák, megvalósított tervek és bevált kísérletek egész serege áll készen arra, hogy a nemzet az egész magyarság közkincsévé tegye, vagy pedig azok alapján építse kulturális szervezeteit, fejlessze ki kultúrpolitikáját ott, ahol még eddig semmi sem történt. A fejezet tanulságot akar adni nem egy olyan részletében, amelynek átvétele hasznos lenne az egész magyarság számára. A kép, amit nyújt, nem teljes, bár a teljességre törekedett. De nem lehet ilyen szűk térre beszorítani minden eseményt, adatot, személyt és ténykedést. Ezért, főleg az átlag és a „fontos" nyújtására törekedtünk. A kisebbségi közművelődés izgalmait, megrögzíthetetlen pillanatait, vergődését és napos oldalait nem tudja adni. Az a múlté és azoké marad, akik azt átélték. De nem is fontos, mert nem a személyeknek akar népszerűséget csinálni, hanem az elveknek és a szerzett jogoknak. A népszerűséget sem önzőén, csak e területek népének követeli, hanem az egész magyarságnak. Vajha, ezek az átveendő dolgok megtehetnék azt az utat, amelyet meg kellene tenniök és a kisebbségi életnek nem a színpadias könnyei, ügyes kihasználói jutnának be magyar kovásznak, hanem ezek! — Vajha a magyar nemzet meglátná: mit kell elfogadni és honi talajon elvetni! A magyar közművelődési élet. 1918 októberében egymillió magyar csöppent bele a Cseh-Szlovák köztársaságba, milliós magyar nemzettest szakadt le a magyar, jobban mondva a budapesti kultúra emlőiről és tápláló csatornáiról, önállóságra ítélt magyar társadalom űzetett számkivetésbe a Dunától északra fekvő sávon Pozsonytól Técsőig, anélkül, hogy 1. helyi, történelmi tudata, 2. józan és használható nemzeti felfogása, 3. kiépített és autarchikus művelődési élete lett volna. - 106 —