A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Bólya Lajos: A felvidéki magyarság társadalmi rajza

és a csehszlovák pártokra leadott magyar szavazatok megoszlásának aránya 50%-os volt — a már említett okokkal magyarázható. Semmi esetre sem jelentette ez azonban azt, hogy különböző nemzetiségű politikai pártállásuk miatt ezek a rétegek a magyarság számára elvesztek volna s a magyar nemzethez és kultúrához tartozóságuk érzése csökkent volna. Parasztságunk legnagyobb sérelme Magyarországon a megoldatlan földkérdés volt. A csehszlovák kormány ehhez a kérdéshez radikálisan nyúlt hozzá. A magyar paraszt is részesedni akart a magyar földből s mivel Csehszlovákiában — a tárasdlami osztályok szerint szervezett pártrendszerben — az agrárpárt hatalmi körébe tartozott a földbirtokreform megszervezése és végrehajtása, ezért orientálódtak a magyar paraszti rétegek is a csehszlovák agrárpárt felé. Érthető, hogy a magyar paraszt akarta megszerezni azt a földet, amelyen évszázadok óta élt, dolgozott s amelyet már régen a magáénak szeretett volna tudni. A földet megszerezni pedig csak a fennálló új politikai rend útjain lehetett. A magyar felsőbb réteg ebben a kérdésben a nép érdekeivel ellentétes álláspontot foglalt el s volt olyan irány is, amely nemzeti szempontból ellene volt, hogy a magyarság földigénylőként szerepeljen. A magyar munkásság osztályérdekei szerint meglévő szervezeteivel beleolvadt a csehszlovák szocialista pártokba. Az állam törvényhozása a munkásság szervezkedését megengedte. A munkásság szakszervezetekben való tömörülése nem volt kötelező, de az érdekvédelmi szervek privilegizált helyzete kényszerítő erőt képviselt. Elhelyezkedési, munkaalkalmi, segélyezési lehetőségeket csak a szakszervezetek útján lehetett elérni s a munkanélküli segély a szakszervezeti igazolvány fölmutatásához volt kötve. Az érdekképviseletek a pártok szervezetei voltak. Magyar szakszervezet pedig nem volt! Átfogó magyar munkáspolitikát munkásságunk nem ismert, ilyen felé nem orientálódhatott. Hagyományai, a körülmények s a kor hangulata más állásfoglalást lehetetlenné tettek számára. A csehszlovák állam életének első felében a gazdasági konjunktúra idejét élte. A parasztság és munkásság életszínvonala — magyar parasztságé is nagyot emelkedett. Ez a helyzet azonban hamar megváltozott. A konjunktúra elmúlt s az állam bajai megsokasodtak. A magyarság szempontjából azonban a lényeges politikai változás akkor következett be, mikor az osztályérdekeltségü csehszlovák pártok is nyíltan nacionalista jelleget vettek fel. A parasztságunk észrevette, hogy lépreviszik. Földet nem kapott, csak Ígéreteket s az elnemzetietlenítési politika alattomos munkájának eredményei is mutatkoztak már. A gazdaságilag felemelt munkásság közeledett a magyar kultúrához, nemzeti és művelődési igények támadtak benne s a magyar kultúra hatása határolt vonalat szabott és tiszta ítélőképességet adott gondolkodásának. E változások a magyar politikai életben is fordulatot jelentettek. A nemzet új fogalmazást kapott s a nép lett a nemzeti élet leglényegesebb tényezője. A nép szociális igénye a nemzeti haladás motorja s szociális igényének kielégítése a nemzet megmaradásának egyetlen alapja — hirdette az új felismerés. Ebből a megfogalmazásból már tisztán kirajzolódott, hogy a nemzeti elnyomás szociális elnyomás és a nemzeti harc szociális harc. Ezt tűzte zászlajára s ezzel a jeligével indult el tettrekész fiatal erőkkel az új magyar politika. Ha ez a felismerés lassan is vált a mindennapi munka alapjává mégis szép eredményeket hozott. A kisebbségi magyarság utolsó éveinek ismert sikerei ezt bizonyítják. A kisebbségi politikai élet a magyar népi rétegek nagy öntudatosodását eredményezte. A gazdasági emelkedettség mellett a politikában való tevékeny részvétet megmozdították a magyar parasztság és munkásság tömegeit és sorsuknak irányításában részt kértek ott is, ahol eddig sohasem érvényesültek. A nép kizökkent passzivitásából s tevékenykedni kezdett. Ez az aktivitása — a politikán túl — a kulturális munka terén érvényesült legjobban. A kisebbségi élet utolsó éveiben mind a munkásság, mind pedig a parasztság élénk kultúrális életet élt. Még a kisebbségi élet kezdetén megszervezett SZMKE (Szlovenszkói Magyar Kultúr Egylet) csak akkor kezdett igazán élni, amikor a magyar nép öntudatosodási folyamata megerősödött s mikor a tevékenység utáni vágya megérett. A magyar falu maga vette kezébe a kultúrélet vezetését, saját pénzéből kultúrházakat emelt, tanult és művelődött. A munkásság kulturális tevékenysége külön indult s külön utakon járt. A városokban is megalakultak a munkásság külön kultúregyesületei, amelyekben a magyar műveltség termékenyítő ereje izzásba hozta a lelkeket, bár ezeknek az egyesületeknek vezetése sokszor kifogásolható volt. Kétségtelen azonban, hogy a magyar nép a húsz kisebbségi év alatt eljutott a magyar kultúrához, kultúrigényei vannak s tevékenyen részt akar venni a kulturális munkában. Nem kétféle kultúrát ismert meg, hanem csak egyet, a magyar kultúrát. Nem vinni kell hozzá a magyar kultúrát, hanem részesévé kell tenni a magyar kultúréletnek. — 103 —