A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Bólya Lajos: A felvidéki magyarság társadalmi rajza

ségí sorsát nem vállalta, elbújt, dezertált. Vele együtt a dzsentri is eltűnt. A pénz képviselői vagy a régi állam adta lehetőségek után mentek el, vagy az új államhoz igazodtak. A tőke érdekei nem engedtek más vállalást, mint a tőke érdekeinek vállalását. A zsidóság is kivált a magyar nemzeti közösségből. A csehszlovák állam törvényhozása lehetővé tette, hogy a zsidóság, mint önálló nemzetiség jelentkezzék és szervezkedjék. A zsidóság élt is ezzel a lehetőséggel, s magát zsidó nemzetiségűnek vallva, túlnyomó többségében elhagyta a magyarságot. A történeti igazsághoz tartozik annak megemlítése, hogy a zsidóság kisebbségi magatartásának olyan okai is voltak, amelyek nem magában a zsidóságban rejlettek. Kétségtelen, hogy nagyrészüknek asszimilálatlansága vagy félig-meddig asszimiláltsága volt a főoka annak, hogy a hatalommal szemben nem merték vállalni a magyarságot, de az is kétségtelen, hogy a hatalom részéről erős politikai, gazdasági és társadalmi nyomásnak voltak kitéve, abban az irányban, hogy a magyarsággal a közösséget ne vállalják. A hatalom nagyon jól tudta, hogy a zsidók kiválását a magyarok kárára mennyire fel lehet használni. Közismert dolog ugyanis, hogy a csehszlovák demokráciában bizonyos arányszámoktól függtek nemzeti, politikai, közéleti lehetőségek, jogok. Ettől függött a magyar nyelvhasználat joga a közigazgatásnál s a bíróságoknál. De ettől tették függővé az önkormányzati testületek költségvetésében a gazdasági, szociális és kultúrális célokra kötelezően felvett összegekből az aránylagos részesedést is. Ettől függött a magyar iskolák száma. Ennek a körülménynek különösen a vegyes nemzetiségű vidéken volt nagy jelentősége, ahol a magyar jogok azért sikkadtak el, mert a magyarság létszáma az egyes közigazgatási járásokban nem érte el a 20%-ot. A zsidóságnak a magyar közösségből való kiválása azonban a gazdasági életben jelentkezett a legsúlyosabban. A zsidók átcsoportosulásával az egész magyar tőke és felgyújtott pénz kivált a magyarság életéből. A zsidók vagyonukat, pénzüket, mely tulajdonképen magyar pénz volt s felgyiijtött magyar vagyon, most már saját nemzeti és kultúrális életük megszervezésére használták fel. így az elzsidósodott magyar kereskedelem a kisebbségi életben már kimondottan zsidó kereskedelemmé vált, magyar gazdasági közvetítés nem volt. A szabadfoglalkozásúak — orvosok, ügyvédek — nagyobb és gazdagabb része is zsidó volt. A zsidók említett új nemzeti lehetősége által e magyar rétegek ereje annyira meggyengült, hogy megnőtt fontosságú társadalmi szerepüket egyáltalában nem tudták betölteni. A magyar parasztság a magyar történelem folyamán a jelentőségéhez mért társadalmi és politikai szerepet nem kapta meg. Csak igazgatták, de sorsának intézésébe nem engedték beleszólni s a nemzet szervezésében, irányításában soha sem öntudatának kifejlődését nem tette lehetővé, mert nehéz és szegény életkörülményei megakadályozták abban, hogy — tu datos társadalmi, nevelőmunka híjján — saját esejéből korszerű kultúrális nívóra tegyen szert. Ennek hiánya folytán s a már említett többi hiányoknak az ő életére is kiható jelenléte következtében, nem volt meg benne az az erő és önbizalom, hogy maga vegye kezébe sorsának irányítását s egyúttal a kisebbségi nemzetdarab életének vezetését is. A magyar munkásság a nemzetközi szocializmus ideológiájában élt. A magyar nemzettestről akkor vált le, mikor a nemzeti társadalom szétesett s úgy látszott, hogy a csehszlovák munkásosztály az államot és a politikai hatalmat birtokába veszi. Osztályának az emberiség további életében történelmi szerepet szánt s a csehszlovákiai szocialista pártok kebelében ezt a szerepét vélte teljesíteni. Félt a magyar nemzeti közösségtől, amely a múltban nagyon siralmas sorsot juttatott neki, — pedig éppen nem a nemzeti közösség, hanem az ennek mezébe bújt liberálkapitalizmus volt az elnyomója — féltette részben elért szociális eredményeit s féltette osztályának jövőjét. * A kisebbségi sorsba került magyarságnak ezen negatívumai már az első években nyilvánvalókká lettek. A nemzeti összeszorulás okai e kisebbségi tükörben a legpontosabban láthatók voltak s az új élet felépítésénél a tanulságokat — nagyon drága áron fizetett tanulságokat — figyelembe lehetett és kellett venni. Nemcsak az új életkeret miatt kellett más életet kezdeni, hanem a magyarság jövőjéért való felelősség tudata is új életrendet parancsolt. Ennyi negatívummal terhelten ilyen gazdasági, társadalmi esettségben, ilyen nemzeti bukás árnyékában mit lehetett elkezdeni? Az új államélet szabályai azonban néhány éven belül kialakultak s ezen szabályok a magyarság életlehetőségeit is körülhatárolták. Megjelent az állami szervezet pozitívuma, amellyel egyidőre számolni kel— 101 —