A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében

sérő árnyékai. így az elhalálozási szám nagysága szerint legtöbben tuberkulózisban halnak meg; évi átlag: 2.000 Azután különböző légzőszervi megbetegedésekben átlag 1500—1600-an; gyermekbetegségekben 1300 —1400-an, emésztőszervek megbetegedésében 1100— 1200-an, járványos betegségekben pedig 500—800-an halnak meg. Ha már most az előbb kutatott születések számából levonjuk a halálozási számot, egyszerű számtani művelettel megkapjuk a kisebbségi magyarság természetes szaporulatát. Azt a tényt, hogy minden időben minden népcsoportnak erejét és fajsúlyát az határozza meg, hogy hány új embert tud beállítani a hatalmi törekvések vonalába, fejtegetni és bizonyítani nem kell. A kisebbségi magyarság minden védekezési szándékát az tette erőssé, vagy gyöngévé, hogy hány életerős nemzettag állt mögé. Ezt különösen akkor érezhetjük, amikor a kisebbségi sorsunk második felében — nem kis mértékben idegen hatásra — a magyarság önmagára találva egész tömegében odaállt nemcsak a politikai szándékok mögé, hanem a kulturális gazdasági és társadalmi törekvések mellé is. Ha a számításunkat képező 12 évre vonatkozólag elvégezzük ezen számtani müveletet, azt látjuk, hogy 86.116 magyarral született több, mint amennyi meghalt. Ez a szaporulat azonban csak számtani müvelet eredménye és hogy a valóságban, illetve helyesebben mondva a hivatalos csehszlovák kimutatásokban hogyan alakul fogyássá, arra vonatkozólag a már eddig elmondottak is bő felvilágosítást adhatnak, különösen a csehszlovák statisztikai hivatal önvallomása. Az is bizonyos, hogy e számszerűleg nagy többletünk a valóságban a nemzeti életünk külső megnyilvánulásaiban alig volt észrevehető. Erről különböző társadalmi síkon mozgó csehszlovák akciók az elneinzetlenítés formájában gondoskodtak. Természetes szaporulatunk az egyes években a következőképpen alakult: Év Abszolút számokban Ezrelék 1925 9.520 11.99 1926 8.351 10.21 1927 7.484 9.06 1928 8.130 9.74 1929 7.233 8.58 1930 8.690 10.22 1931 7.062 9.84 1932 7.265 10.10 1933 5.818 8.05 1934 5.794 8.05 1935 5.607 7.50 1936 5.162 6.85 összesen: 80.116 Összehasonlításképpen a más nemzetek legutolsó '•vi szaporulatát, hasonlítsuk össze a mai arányszámunkkal. A csehszlovákok (a cseheket és szlovákokat az állami statisztikai hivatal minden számában együtt 192 5"1925-től Í938-ÚJ. fejezi kij 1925-ben még 10.07 ezreléket szaporodtak s 1936-ig 4.23 ezrelékig estek vissza. Ezen számban úgy a csehek, mint a szlovákok együtt szerepelnek. IIa pedig külön vesszük a csehországi „csehszlovákokat", vagyis a csehszlovákokból a cseheket, arra a meglepő eredményre jutunk, hogy az 1936-os évben a csehek 0.93 ezrelékkel, a legrosszabbul szaporodtak a köztársaságban. A szlovákiai „csehszlovákok", vagyis a szlovákok ugyanebben az évben 10.05 ezreléket szaporodtak. A köztársaságban élő kisebbségek közül a szudétanémetek szaporulata nagyon kevés, mert az 1925-ös 6.31%o-ből 1936-ban már csak 1.74 ezrelék maradt. Az 1936-os lengyelek 4.83 ezreléke, a zsidók 5.43 ezreléke is a magyarság száma alatt maradt. A köztársaság legjobban szaporodó nemzetisége, óriási zuhanás után is még mindig az orosz illetve ruszin, mert 1936-ban is 15.16 ezreléket szaporodott. Ezek után a számok után ítéletbe foglalhatjuk azt, hogy a ruszinok után a csehszlovák köztársaságban a magyarok szaporodtak a legjobban. Ennek értékét még jobban megerősíti az a tény, hogy — amint az az előzőkben mutatkozott 1930-ig a magyarság testéből leváltak azok a tömegek, amelyek igazában sohasem tartoztak hozzánk, s ez az eredmény már a megtisztult magyarság eredménye. A levált tömeg 1930-ig csak a fogyás hamis képét juttatta el a köztudatba, amivel többet ártottak, mint saját maguknak a magyarságtól való elválásukkal. A kisebbségi magyarság tudatában mintegy alacsonyabbrendű érzés volt az, hogy erejét nem bírja az államhatalommal szemben fenntartani s ez a gyöngeségérzet már magábanvéve is nagy veszteséget jelent