Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

a másik, hol volt a gép a medence termeléséből? Hol voltak hát az erők, amelyek magasabb technikai fegyverzethez juttatták volna az embert? Amelyek a céhipari termelést gépiparira váltották volna, amelyek a medence rossz, elhanyagolt s csak a vadult talajba vágott utait vaspályákkal helyettesíthették volna, amelyek nemcsak embert és árut, hanem eszméket is vittek volna a medence egvik részéből a másikba, amelyek nemcsak emberrel, áruval, hanem eszmével is feltöltötték volna a medencét, és eszmei egységét is létrehozhatták volna? Ha ebből a szempontból vetünk a medencére egy pillantást, szomorú állapotát csak más oldalról világítjuk meg. A XVIII. század közepén méq nem ismerték a szenet a medencében. Csak a század második felében találják az első szénréteget a Sopronhoz közelfekvő Brennberg mellett. Egy Németországból bevándorolt kovács találja a szenet, aki maga is csak annyira jut, hogy saját műhelyében használja tüzelőanyagnak. Mária Terézia és II. József felvilágosult korát, vagy akár a két uralkodó tudatát megfelelően megvilágítja a szén útja. A kovács roppant gyanúnak tette ki magát. Senkitől sem vett tüzelőanyagot, műhelyében pedig mindig tüzelt. Az ördöggel cimborált. Perbefogták. Az eliárás alatt tisztázódott a tiîok. A kovács, a szerencse fia, irigyelt ember lett. Leginkább a soproni polgárok irigyelték meg a kovács kincsét, és megalapították az első társulatot Magyarországon a szén kibányászására. De a kormányzat csakhamar beleavatkozott ebbe. Arra utasította Sopron városát, hcgv a bányát vegve ki magános vállalkozók kezéből, és maga kezelje. Ez történt 1765-ben. A városi kezelésben elsorvad a széntermelés. A városnak nincsen hozzáértő személyzete, hiányzanak a szakmunkások. Ennek az lett a következménye, hogy a város a szénbányászatot beszüntette. A modern gyáripari termelés legfontosabb eleme lekerült a közgazdasági történet színteréről, de az elméket már nem hagyta nyugton. Ismét megkezdik a bányászást, s azóta is folytatják. Csakhogy a kiszolgáltatottságunk okozta megkésettségünk folytán a brennbergi bányák eleinte a környék szükségletét fedezték, de később nem a KözépDunamedence szükségleteire, hanem az északi medencéére, Ausztria és Bécs ipari szükségleteire dolgoznak. Ez a körülmény végzetesen készíti elő gyarmati sorsunkat a következő korszakban, a kapitalizmus korszakában is. Ez a késettség 93