Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

lehetett volna. Ha egyforma politikát folytat minden néppel szemben a Közép-Dunamedencében, akkor a népek viszonya gazdasági, politikai és érzelmi tekintetben semmiféle ellentéteket nem halmozott volna fel. Ha ezt teszi Ausztria, akkor a konfederált kiegyensúlyozottság és népi nemzeti türelmesség és megértés példáját nem Svájcról, hanem a Közép-Dunamedencéről vették volna. S mivel ez Svájcnál sokkal nagyobb terület, 300.000 négyzetkilométernél nagyobb, elképzelhetetlen az a kár, amelyet az osztráknémet imperializmus egész Európa jövőjén (ma már múltján) okozott. A Közép-Dunamedencében a svájciasodásnak sokkal jobb objektív feltételei voltak s vannak, mert az egyes területek kiegészítik egymást, Svájc viszont az élelmiszerek tekintetében behozatalra szorul. Az osztrák-német imperializmust mai érvénnyel felelősség terheli a fenti összefüggések alapján. Az imperialista uralmi rendszert oly sokáig tanította Európában, hogy buzgó követőket teremtett, különösen a csehekben, akik az első világháború után egyszerűen átvették Ausztria hatalmi ambícióit, betörtek a Közép-Dunamedencébe, s annak fejlődését tovább ők zavarták, és zavarják. Ebben a példaadásban vétkezett leginkább Ausztria. Azt az emberi tőkét, amely a természetes szaporodás alapján és a betelepítések során felhalmozódott hát a Közép-Dunamedencében, az osztrákok nem a gazdasági boldogulás s az ehhez való hozzásegítés szándékával kezelték, hanem úgy, hogy az egyik néppel sakkban tartották a másikat. Osztrák szemmel nézték a medencét. A medencéből is Ausztriát akartak teremteni, a Duna középső katlanát az északi medence képére és hasonlatosságára, vagyis a maguk képére formálták. De ennek a roppantméretű bevándorlásnak valódi arányai csak a XIX. században váltak nyilvánvalóvá. A népszámlálási felvételek ekkor precízebb eszközökkel dolgoztak. Egy statisztikai fölvétel megállapította a nemzetiségekkel kapcsolatban, hogy hány nemzetiségi polgár őse jött be a Közép-Dunamedencébe a XVIII. század előtt és hány a XVIII. században és azóta. Az eredmény végtelenül meglepő. A XVIII. század előtti bevándorlás ké?e a következő: 19