Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

hogy maga is idegen uralkodás alá kerül; részben Ausztriával tart, úgy, hogy csak egy párttal lehetne szövetkezni." „A francia most a leghatalmasabb nemzet. Természetes ellensége Ausztriának; maholnap Lengyelhonban is francia királyt várhatni; sokban hasonlít a magyarhoz, barátságát is már kimutatta, derék fejedelmei (vezérei) vannak, és olyanok lennének a mi vezéreink is. De ha tekintetbe veszsziik, hogy a francia király otthon tirannus, istentelen életű, félő, hogy Isten haragja alattvalóira is ki ne terjedjen. A francia szövetség mindenféle háborúba bonyolítaná a magyart, és végre sem volna bizonyos, hogy az állhatatlan szövetséges őt cserben nem fogná-e hagyni. A muszka, kozák barbár, és nagyobb igát húzna a magyarra, mint eddig viselt. A török alatt való keresztények (szerbek, oláhok, bolgárok stb) maguk is tehetetlenek. A respublikák (Németalföld, Svájc) csak magukra gondolnak. Olaszhon, a pápa, a békéhez szokott népek csak pecárius (anyagi) segélyt nyújtanának. A Németbirodalommal kezdeni is felette nehéz, mert nem tudni kivel, miképp kezdessék a trakta (tárgyalás), hogy titokban tartassék, és véghez menjen." Kísérteties jelentés ez az akkori középdunamedencei és középeurópai állapotokról. Kiút nincsen semerre, senki sem nyújthat segítséget arra, hogy a köz-pdunai öncélúság helvreálljon. A maíľvar csak önmagának lehet segítője és szövetségese. Zrínyi Miklósban lobog még tisztán, hogy mit kellene tenni, hosv a masvar lét a két malomkő között védve legven. önálló mngnnr hndserep felállításában látja a magyar lét biztosít'kát. Evvel katonailag füy<?eMení!hptné magát a magyar Ausztriától, azonban a rendekben nincs meg ennek a tudata, katonai terheket vállalni nein akarnak, anyagi szűkkeblűségből a királyra, az osztrák törekvések képviselőjére hárítják az ország öncélúsága legkomolyabb védelminek, a hadseregnek a megszervezését. S a nyugati imperializmus éppen ezen a ponton taszítja mérhetetlen nyomorba az országot. A királyi területekre állandó katonaságot ültet, s annak eltartását a népre és a városokra hárítja. Evvel megindul a szoldateszka uralma a magyarság felett. A legalantasabb katonai potentát is úp- uralkodik, mint a vadak felett valami gvarmaton. Szállást, élelmet és tüzelőt sarcolnak, a katonák állandóan seg édkeznek az adók behajtásánál, és a legcsekélyebb okon halálra verik a népet. A nép a katonai behajtások elől hegyekbe menekül, tél48