Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

XI. Új állam születik a medencében

Lássuk azonban a részleteket! A Szlovák Bányatanács 1939-re vonatkozó jelentéséből kitűnik, hogy Szlovákia bányaipara ebben az esztendőben a következő csökkenéseket és visszaeséseket mutatja: A Bányatanács hivatalos jelentése ezekét a veszteségeket a következőképen magyarázza. A vastermelés a területi változások következtében 27 százalékkal esett vissza. A háborús konjunktúra segítségével sikerült a megmaradt bányákban'fokozni a vastermelést, de a területi elcsatolás okozta csökkenést így is csak 20 százalékra lehetett alányomni. Az antimon esetében a területi veszteség okozta visszaesés még nagyobb: 70 százalék. A pirit és a nemes-, valamint aranytartalmú fémek termelésének visszaesését a bekövetkezett nyugtalan idők kiváltotta dekonjunktúrával magyarázza a Bányatanács, de a só termelésének viszszaesését már a bécsi döntés- számlájára írja. Számos iparágnál a területi visszacsatolás nyersanyaghiányt okozott, s így idézett elő komoly válságokat. Ebben a vonatkozásban elsősorban a textilipar sodródolt komoly válságba. A déli magyar területekkel nagy len- és kendertermő vidékek tértek vissza az anyaország kebelébe. A selyemgyártás ugyanekkor elvesztette nyersanyagának majdnem 50 százalékát. A bécsi döntés-előtt ugyanis 140.000 kiültetett eperfa volt Szlovákiában. A bécsi döntéssel azonban 65.000 fa visszatért. A szlovák kormányzat egyik legnagyobb gondja, hogy hazai termeléssel pótolja ezeket a nyersanyagokat. Főleg a kender termelését propagálja, segélyben részesítve a termelőket. Nyersanyaghiánnyal küzd az üveggyártás is, ez azonban elsősorban a háborús termelésre való átmenet következménye. A két legfontosabb szlovákiai ipar azonban, a cukor- és a böriDar már a magyar Fémek és ércek: Pirit Vasérc Nemes fémek Aranytartalmú érc Földgáz Nyersvas 33.167 köbméter 72.278 q 39.013 „ 5.993 „ 1.592 q 26.715 7.642 „ 97 „ Csökkenés: Só Antimon 374