Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

X.Magyarország a két háború között

Mivel a forgatási gyorsaságot úgy számítják ki, hogy az állótőke nagyságát összemérik a termelés nyers értékével, a forgatási idő fenti alakulásából ezt a következtetést kell levonni: az ipar egyre gyorsabb ütemben volt képes a forgatásra, termelését tökéletesítette, és az értékteremtést oly mértékben fokozta, hogy a forgatási időt a felére csökkentette. Ez a jelenség is igazolja hát azt az. összképet, amely eddigi fejtegetéseink alapján az egyre erősödő iparosodás jegyében bontakozik ki a Közép-Dunamedence meghagyott középső részének gazdasági életében a két világháború között. A mezőgazdaság forgatási idejére nézve a „Stuď* a, Tiszántúl és az Északi Dombosvidék adatait közölte: A Tiszántúl Az Északi dombosvidék forgatási ideje 1933 . . 6.5 év 7.7 év 1934 . . 5.9 » 7.5 a 1935 . . 5.8 i» 6.2 » 1936 . . 4.4 » 5.6 » 1937 . . 4.8 j> 6.9 1938 . . 4.8 5» 8.0 »» 1939 . . 5.7 » 6.6 Észlelhető itt némi javulás, de mégis óriási különbség mutatkozik az ipar forgatási idejével szemben. A mezőgazdaság megkésettsége a forgatás gvorsaságában az iparral szemben, a mezőgazdaság legjobb eredményeit is számítva körülbelül 8—10 év. Amíg tehát az iparos-rétegek nyolcszor-tízszer forgatják meg tőkéiket, addig a mezőgazdasági rétegek csupán egyszer. Itt van a maradék KözévDunamedence közgazdasági életének legnagyobb problémája. Ez az egvenlőtlen viszony mindent megmagyaráz az egész agrárproblematikában. Megmagvarázza elsősorban az agrárrétegek elmaradottságát és szegénvségét az iparos rétegekkel szemben. Megmagvarázza a falusi és városi élet szintkülönbségét. Megmagyarázza az agrármunkásság városba-igyekvését. Megmagvarázza azt, boev a tőke nem ömlik szívesen a mezőgazdaságba, ennek következtében ez a termelőtevékenység állandó tőkehiánvban szenved. Megmagyarázza azt, hogyha az agrártermelők a termelés eme356