Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

X.Magyarország a két háború között

a legnehezebben az agyontámogatott osztrák-cseh textil­ipar versenyét. Mégis, a szétrombolásfc-an elvették a medence textiliparának 50-—90 százalékát az egyes ágak veszteségeit tekintve. Ugyanakkor egyes ágakat, melyek az ország kö­zepén összpontosultak, teljesen meghagytak, de elvették piacaikat és esetleg nyersanyagforrásaikat. Ezek a körül­mények indokolták ennek az iparágnak a kifejlesztését. Ausztria és Csehszlovákia ennek az iparágnak a kifejlesz­tését nézte a legnagyobb féltékenykedéssel. 1921-től 1939-ig a pamutfonó orsók számát már a tízszeresére emelte az ipar, a pamutszövő-gépek számát a három és félszeresére, a gyapjúszövőszékeket meghatszorozta, a selyemszövő­székeket pedig megnégyszerezte. A textilipar kifejlesztésé­ben az egész maradékország nagy áldozatokat hozott, mert a védővámok bevezetése után lemondott az olcsóbb kül­földi árukról. Evvel nemcsak a piacokat alapozta meg, de megalapozta a textilipar kötelezettségét a fokozottabb szo­ciális felelősségre. A textilipar kétévtizedes fejlődése valóban meglepő. Ha az első esztendőt vesszük figyelembe, akkor 1939-ig majd­nem ezerszázalékos fejlődést kell feljegyezni, de minden bizonnyal a háborúutáni zavarok okozták a termelés értéké­nek ezt az alacsonyságát. Ha a nagyobb értéket mutató 1923-as esztendőt vesszük kiindulásul, akkor is közel négy­százszázalékos eredményt kell figyelembe venni. A fejlődés végén a textilipar-termelés már meghaladja a félmilliárd pengőt. A textilipar nem szorítkozik csupán a belső fogyasztás kielégítésére, hanem kiviteli lehetőségeket is keres magának. 1926-ban a textilipari kivitel már 26,000.000 pengőre ment, de emelkedett is a következő esztendők során, így 1928-ig felmegy 54,200.000 pengőre. A kivitel evvel elérte a textil­ipari nyersanyagbehozalalunk értékének 20 százalékát. Éppen a magyar textilipari fejlesztéssel kapcsolatban sok tárgyalás és ajánlgatás indult arra, — a Népszövetség is szorgalmazta ezeket — hogy Magyarország és a kis­ántánt államok között vezessék be az úgynevezett preferen­ciális vámrendszert. Evvel a vámfalakat szerették volna le­bontani az utódállamok között. Az első pillanatra is világos, hogy Magyarország evvel Csehszlovákia, s Ausztria csatla­kozása esetén Ausztria gyarmatává lett volna a szétrom­bolás után is. Elvették tőle ipara jelentékeny részét; s 338

Next

/
Oldalképek
Tartalom