Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VIII. Ismét nagyhatalmak ütközőpontjában

várgott románság magasabb létformába került, amint átjött az ó-királyságból. À jobbágyviszonyok jobbak voltak, sok helyen még a magyar jobbágysággal szemben is kedvezményezettebb helyzetben élhettek, s ennek következtében magyar jobbágyok is húzódtak soraikba, hogy jobbágyterheiken könnyítsenek. Ezen felül az erdélyi fejedelmek a svájci népi együttélés formáira törekedtek, s a könyvet, a bibliát éppen akkor adták a románság kezébe, mint a magyarokéba. Az erdélyi románságot aztán éppen úgy felszabadította a magyar szabadságharc, mint a magyar jobbágyot. Az erdélyi román már a polgári lét áldásait élvezte, amikor a román paraszt az ó-királyságban még jobbágylázadásokat vívott a bojrság ellen, s mindezt még a XX. század elején! A románság Erdélyben azt a román létformát kívánta meg, amelyet nem tudott elérni a maga erejéből. E mellett kelet felé népi és gazdasági terjeszkedését elzárta a hatalmas oroszság. A románság is — a csábításon kívül — a kisebb ellenállás felé kereste a lehetőségeket, s iit a magyarsággal találta szemben magát. Mivel a cseh vágyak hasonlóak voltak a románságéhoz, könnyen lehetett közös nevezőn íalálkozniok a magyarsággal szemben, köiiynyebhen boldogulhattak kelten egy ellen. Különösen akkor, amikor ehhez a harmadik is csatlakozott a szerbség személyében. A szerbség ugyanazt kapta a Közép-Duna medencéjében, mint a románok. A Balkánon a szerbek még a török uralom alatt éltek, de a medenceország védelmében már magas nemzeti kultúrát fejleszthettek. A balkáni szerbek még nem ismerték a betűt, a magyarországi szerbek már könyvet nyomtattak. A balkáni szerbek irodalmi kultúrája csak a népdalig juthatott el, a magyarországi, közép-dunainedencei szerbek már költőket neveltek, és tudományt fejlesztettek. A medence városai közül Buda, Szentendre és Űjvidék többet munkált a szerb kulturális létformán, mint maga Belgrád, s Újvidéket szerb történetírók és irodalomtörténészek nevezték a szerb Athénnek. A Közép-Dunamedence hát magasabb létformára dajkálta a nemzetiségeit. Harcolt létformájuk biztosításáért csakúgy, mint a magyar létforma biztonságáért Ausztria folytonosan gyarmatosító tendenciái ellen. A medencén kívül sokkal primitívebb körülmények között élő népek megkívánták ezt a magasabb létformát, s ezért a területeket, amelyeken ez a létforma v^nlt, a medence rendszeréből ki2S2