Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VIII. Ismét nagyhatalmak ütközőpontjában

nagyhatalmi bonyodalmakba, amelyek felidézésében semmi része nem volt, ameh

reket mindig ellenzett, amennyiben véleményét nyilváníthatta velük kapcsolatban. De ugyanakkor a Közép-Duna medencéjének még a belső biztonsága is veszélyeztetve volt, amit a kiegyezéskor nyert Ausztriától súlyos kompromisszumok árán. Voltak osztrák körök, amelyek sohasem nyugodtak bele abba, amit Magyarországnak a kiegj'ezéskor engedtek. Nem bírták elviselni Magyarország — csökkentett — szuverenitását, a magyarok beleszólását a monarchia vezetésébe, és a Közép-Dunamedence teljes beolvasztására törekedtek. Ezek a körök a trónörököst, Ferenc Ferdinándot nyerték meg terveiknek. A trónörököst annyira a magyarok ellen hangolták a magyarság forradalmi, „renitens és rebellis" magatartására mutogatva, hogy amikor 1909-ben Bukarestben utazást tett, s Bratianuval Romániának Ausztriához való csatlakozásáról tárgyalt, akkor a csatlakozás fejében Erdélyt ígérte oda nekik, s ehhez még nagy megvetéssel nyilatkozott a magyarokról Bratianu meglepetésére. Conrad tábornok, a háborús vezérkari főnök is kész volt Magyarországot feláldozni Románia megnyerése érdekében. Magyarország békésen viselte a kiegyezésben vállalt kötelezettségeit, tehát problémát csak annyiban jelentett, hogy még a csonka jogait is el akarták venni tőle. Ellenben a kis Románia, Ausztrián kívül, Berlin és Pétervár érdeklődésében mint megszerzendő vazallus állam, Bécs számára is kedves zsákmánynak tűnt, mert általa a Balkánon vethette volna meg hatalmi törekvéseit a b'esi hatalmi politika, amelynek ambíciói egyáltalán nem állottak arányban erejével, képességével és kormányzási művészetével. Evvel a helyzettel szemben Széli Kálmán miniszterelnök felvetette az Angliához közeledést a nagyhatalmi versengés kiegyensúlyozására, de ez Németországban megbukott. Angliát a hármasszövetséffbe kellett volna behozni, Uögy a hatalmi egyensúly a nyugalmi állapotba kerüljön, ezt azonban Németország meghiúsította. Khuen-Héderváry magvar miniszterelnök pedig Oroszország felé ajánlotta a békülékenység politikáját, ami Bécs fölfuvalkodottságán bukott meg. A magyarság tehát nem akarta, hogy a monarchia a készülő viharba belesodródjék. Közvetlenül a világháború előtt, 1911—12-ben a monarchiát három oldalról, Oroszország, Szerbia és Románia felől 271