Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

Werbőczi örökös szolgaságra vetette a magyar jobbágyságot, hogy „ennek az árulásnak az emléke és időleges büntetése maradékaikra is átszálljon és átmenjen és hogy mekkora bűntény az urak ellen föltámadni, ennek utána az ebben az országban bárhol lakó összes parasztok elveszítvén e hütlenségi vétek miatt szabadságukat, amely szerint az egyik helyről a másikra költözhettek, az ő földesuraiknak föltétlen és örök szolgaság alá legyenek vetve". Ezeket a rendelkezéseket így vezetik be: „Ámbár mindazokat a parasztokat, akik természetes uraik ellen felkeltek, mint árulókat főbenjáró büntetéssel kellene sújtani, hogy azonban annyi vér ne follyon és a parasztságot (mely nélkül a nemesség nem sokat ér) el ne töröljék, az összes kapitányokat, századosokat meg tizedeseket és a többi parasztok felbujtóit, valamint a nemesek nyilvánvaló gyilkosait, ezenkívül a szüzeken és asszonyokon erőszakot tevőket, minden kegyelem mellőzésével meg kell ölni és mindenütt ki kell irtani. A többi parasztok azonban, miután a (fentebb említett) károkat megtérítették, és megfizették, személyükben sértetlenek maradjanak". A fentebb említett károk megtérítésére nézve Márkinál ezeket lehet olvasni: „Mindazokat, akik az épületekben, kamrákban, padlásokon, lovakban, ökrökben és más effélékben okoztak a nemeseknek szemmellátható, vagy tanúkkal bizonyítható károkat, vagy akik (más tanú hiányában a károsult esküje szerint) arany-, ezüst-szerekét, pénzt és más efféléket raboltak, az alispánokból, 4 szolgabíróból és 12 fölesküdött tekintélyes nemesekből megyénként alakítandó bizottságok becsléséhez képest illő kárpótlásra kell szorítani". Mindennek eredményeképen ezek a társadalmi változások állottak elő a tizenhatodik század elején. A magyar társadalom végleg kettészakadt, szolgákra és szabadokra, uralkodóosztályra és elnyomottakra. Az osztályerőket kiegyensúlyozó királyi hatalom elgyöngült, nem fékezhette a nagybirtokos nemesség hatalmi törekvéseit. A városok visszaestek. A jobbágyfelkelés megtorlásában sújtották azokat a városokat is. amelvek a felkelésben „jelen voltcfk". Az az egvságesiilő feilődés, amelyet az Anjouk és Mátyás alatt láthattunk, teliesen megszakadt, és a medenceország készülő nemzeti-társadalmi kieevensúlyozása teljesen megakadt. A földbirtokosság kegyetlen 26