Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

tárak és szövetkezetek a következő szaporodást tüntetik f©í Magyarországon (Horvát-Szlavonország nélkül) : A pénzintézetek száma: Bank Földhi'elint. Takarékp. Szövetk. összesen 1867 11 1 65 29 106 1870 65 2 154 102 323 1875 122 6 306 224 658 1880 107 6 316 249 678 1885 119 5 393 398 915 1890 174 5 460 592 1.231 1895 271 7 593 970 1.841 1900 341 656 1.626 2.623 A pénzintézetek számában óriási kiugrás észlelhető rögtön a kiegyezés után. A pénzintézetek számának növekedése olyan, mint az indulás a versenyfutásnál: nagy ugrás, nekilendülés. 1875-ben azonban elfogy a lendület. Az intézetek számának gyarapodása megáll. Egészen 1885-ig tart a stagnálás, a bankoknál 1875 és 1880 között visszaesés is mutatkozik. A század vége felé újabb lendületet vesz a fejlődés. A megtorpanást két esemény, két nagy helyi jelentőségű tőzsdekrach magyarázza 1869-ben, illetőleg 1873ban Az első válság 25—30 milliós értékcsökkenést, a második pedig mintegy 55—60 milliónyi értékcsökkenést okozott. A fővárosi pénzintézetek hosszú sora ment tönkre a válságban, de a vidéken is rengeteg intézet bukott meg. A vidéken a legnagyobb veszteségeket Pozsony, Szeged, Temesvár, Sopron és Székesfehérvár pénzintézetei szenvedték. Az országos hitelintézetek közül a Frankó-magyar és az Anglo-magyar bank részvényei értéktelenedtek el, csak a Rothschild-érdekeltség hitelintézetei állottak szilárdan, sőt még emelkedett is nyereségszámlájuk a válság évei alatt. A lcései közgazdasági történetírás azt is gyanítja, hogy mindkét tőzsdeválságot a Rothschild-érdekeltség idézte fel. Az első jel arra, hogy Magyarországot illetőleg a KözépDunamedencét osztrák tökeérdekeltségek már nemcsak árugyarmatnak, hanem pénzgyarmatnak, pénzpiacnak is tekintették, és eszközként rendelkeztek vele ebben a tekintetben is. Már a pénzintézetek számának kezdeti kiugrása, különösen a bankok előretörése is azt a gyanút kelti, hogy mi242