Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

milyen Kánaán a Pannon-medence. Az összes idegen földbirtokosoknak közel 70 százaléka, pontosan 69.4 százaléka osztrák volt. De nagy számmal akadtak németek is: 14.4 százalék. Svájci volt 4.4 százalék, francia 2.2, ugyanannyi olasz, de volt belga, holland, görög, szerb és amerikai. A német lapokban állandó hirdetések jelentek meg, amelyek éppen úgy csábították birtokvásárlásra a németeket, mint egykor Mária Terézia vagy II. József idején a dobolással való verbuválás a bevándorlókat. A mag3'ar uralkodó réteg vaiami hihetetlen ferdült tudattal szabad útjára engedte ezt a tékozlást. A liberális elveket úgy értette, hogy a gazdasági életben mindent szabad, nem kell semmibe beleavatkozni. A szabadság szabadossággá változott csakhamar, és az idegen tőke gazdagjai csakhamar elnyomni kezdték a szegény és proletári sorssal küszködő magyarságot. A feudokapitalizmus nagyon jól egyensúlyban tartott mindent a maga érdekvédelmére. A feudális elemek kezében volt a politikai hatalom, amely belső korlátokba sohasem ütközött. Csak az udvar volt számbajöhető ellenfele. De az udvar állandóan sakkban tartotta az arisztokráciát a titkos szavazás meglobogtatásával. Ha fékezni kellett az arisztokráciát, akkor Bécs választójogi javaslattal állott elő. amit azonban sohasem érvényesített. A tömegeket csak arra használta, hogy a politikai hatalom birtokosait fékezze velük a medencében, éppen úgy, mint II. József a jobbágytömegekkel, úgy szelídítette Ferenc József az általános titkos szavazással felrázott munkástömegekkel az arisztokráciát. A feudális réteg a kapitalista elemekkel való összeszövődése miatt politikailag szabadjára engedte a szabadversenyt, és kiszolgáltatta a magyar tömegeket. A kapitalizmus viszont ideált látott az arisztokráciában, s azonnal hozzáidomult. A bérlők arisztokrata birtokokon ariszlokrata allűröket vettek fel. s minden vágyuk az volt, hogy a történelmi arisztokrácia befogadja őket. A Közép-Dunamedence kapui teljesen nyitva voltak, az jött be rajtuk, aki akart, és az ment ki, aki — hazájában — nem boldogulhatott. A falvakban a zsidó szatócsok és kocsmárosok tépdesték a nép gyökereit a földtől. A falu népe hozzájuk fordult kölcsönökért, ami annyit jelentett, hogy földje menthetetlenül átvándorolt a szatócs és kocsmáros tulajdonába. De parasztirtó pénzpolitikát folytattak a bankok is. A bankkölcsönt 16—20 százalékra adták, a 224