Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

Tisza István volt a gyámjuk, átveszi bányáik széntermékeinek az eladását. 1908-ban a Handlován lelt szén kiaknázására közös vállalatot alapít a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársasággal, Magyarország két legnagyobb szénvállalata tehát közös érdekekben szövetkezik. 1908-ban megindítják a rudolftelepi szénbányászást. 1910-ben a borsodmegyei szén jobb kiaknázására látszólag önálló társaságot hív életre az Általános Kőszén. 1910-ben Felsőgallán cementgyárat alapít. 1911-ben a vertikális koncentráció klasszikus lépéseként 2900 katasztrális hold erdőt vásárol, hogy bányafaszükségletét maga fedezze. 1914-ben Miskolc mellett mészkemencéket állít fel. Aztán uradalmakat vásárol, 1914-ben egy 6600 holdasat és 1916-ban egy 2600 holdasat. 1918-ban részesedést vállalt a harmadik nagy magyar szénvállalatban, az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Részvénytársaságban. 1920-ban Felsőgallán karbidgyárat létesít, s a háború után még tizenöt esetben hajt végre vertikális, illetve horizontális összpontosítást. Mármost e roppant szervezet gazdasági érdekeltségére nézve a legfontosabb, hogy a Magyar Általános Kőszénbánya alapításait és hódításait a Magyar Általános Hitelbank részvételével hajtotta végre. A szénvállalat igazgatósági tanácsában még az összeomlás után is ott volt Ullmann Adolf báró, aki a Hitelbanknak is hatalmassága. A Hitelbankban pedig ott ült Vida Jenő, a szénvállalaí igazgató-alelnöke. Valamikor uralkodó családok biztosították így — házasságok révén — érdekközösségüket. Most már vegyük figyelembe — miként • Halla-Dobrovics közli —, hogy a Magyar Általános Kőszénbányának, amely vállalat a szén árpolitikáját irányította a Közép-Dunamedencében, évtizedekig elnöke volt Berzeviczy Albert, aki elnöke volt ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémiának. Ez a nagyúr, politikus, tudós és író, aktív irányítást vállalt a Közép-Dunamedence gyarmatosításában! Ideológiai vagy eszmei magasságokban a magyar öncélúság hirdetője volt, de ugyanakkor szolgálta a nia^'ar gyarmati alárendelődést az osztrák érdekeknek. S ő nem volt egyedül. Ez az érdekeltség képviselőházi tagokat és felsőházi tagokat küldött az ország házába, akik szentesítették ezt a magán iparpolitikát. Hogy milyen súlyos szociális, társadalmi, gazdasági, politikai, valamint nemzeti következményei voltak e politikának, azt ez a réteg talán föl sem foghatta. Iparosodásunk alászorításával közgazdasá. 213