Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

iparban Sl.OOO munkás dolgozott, 1910-ben már 71.000 gépipari és 55.000 vasipari munkást számlálnak. Ugyanakkor a lóerők száma a vasiparban 16.000-ről 138.000-re, a gépiparban pedig 2000-ről 238.000-re emelkedett. A nemesfémeken, rézen, ólmon és vason kívül bányásztak még antimont, nikkelt, krómot, bizmutot stb. és mindenekfelett szenei. A szén bányászásáról külön kell szóinunk. A szén Markos György „A magyar ipar száz éve" című képesrajzos tanulmányában találóan a gépek kenyerének nevezi a szenet. Találó az elnevezés, mert az ipari fejlődés attól függ, hogyan táplálják kenyérrel a gépeket. A széntermelés az ipari fejlődésnek éppen olyan mutatója (indexe), mint a vas termelése. Mit mutat hát a széntermelés fejlődése a kiegyezés után, és mit olvashatunk ki belőle? Az alábbiakban a kőszén és a barnaszén adatait mutatjuk be a kiegyezés után. Kőszén: Barnaszén: métermázsákban 1867 4,027.385 3,344.019 1870 5,371.528 6.019.816 1875 6,356 111 8,155.469 1880 8,050.472 10,133.926 1885 9.558.787 15,867.663 1890 9,948.117 22.522.259 1895 10,680.459 34,749.051 1900 13,671.897 51,300,766 A széntermelés fejlődésében 1880 jelent gyorsulást és kiszélesedést. Erre az esztendőre mind a kőszén, mind a barnaszén termelése kétmillió métermázsával emelkedik 1875-liöz képest. 1880-tól kezdve a kőszén bányászása lassúbb ütemet mutat, mint a barnaszéné. Mivel a kőszén leginkább a háztartási fogyasztásban használódik el, s a barnaszén ipari hajtóerő, a barnaszénben inkább tükröződik az ipar fejlesztő hatása. A fejlődő^ ipar hihetetlen mértékben serkenti a barnaszén termelését 1880, vagyis n nagyobbütemű iparosodás óta. 1913-ban széntermelésünk 208