Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)
VI. Reformok útján a forradalom felé
magyar-horvát viszonyra nézve ezeket mondotta: „Bátran mondhatom, hogy midőn 1848-i törvényeink a király által szentesíttetvén, a felelős független magyar minisztérium hivatalba lépett: köztünk s a horvátok között a viszálykodásnak még csak tárgya sem volt sem nyelv, sem nemzetiség, terület, sem tartományi önkormányzat, sem semmi más tekintetben, mi az ugyanazon koronához tartozó két nemzet közt alku vagy egyezkedés vagy kiegyenlítés tárgyát képezhette volna. Innen van, hogy a magyar nemzet minden kísérlete: a horvátokkal barátságos egyetértésre jutni, insultussal lett az illyr pártnak nevezett pánszláv frakció által visszautasítva, mely „párt" Gáj Lajos vezetése alatt egy félelmetes társulattá szervezkedve (Dvorának nevezték), a bécsi udvar pártfogása alatt az alkotmányos érzelmű polgárokat terrorizálta, a hatalmat magához ragadta, Magyarországgal még csak érintkezésbe sem bocsátkozott, s kívánságait velünk még csak nem is közölte. Hogyan is közölhette volna? — miután küldöttség által kijelentette Bécsben az uralkodó előtt, hogy a magyar koronától elszakadva, Horvátországot egyenesen az osztrák birodalomba kívánják bekebeleztetni". Amiként a horvátokat, éppen úgy lázította Bécs a szlovákokat és a románokat is a magyar szabadságharc ellen. A szlovák vezetők egyenesen Jellasicstól kapták a pénzt és az utasításokat. De a szlovák kísérleteknek is az lett a sorsa, mint a horvátokénak, egészen addig, amíg az oroszok be ,iem törtek az osztrákok megsegítésére. A nemzetiségi tömegek mindenütt a szabadságharc zászlói alatt harcoltak. Erdélyből és Felső-Magyarországból szlovák és román küldöttségek keresték fel a magyar kormányt, és kifejezték hálájukat a jobbágyság felszabadításáért. Míg Húrban szlovák ellenforradalmi vezér alig tudott kétezer cseh és szlovák zsoldost összeszedni, addig a magyar szabadságharc zászlói alatt 40.000 szlovák honvéd harcolt. A nemzetiségek felzaklatásával és felhasználásával a magyar szabadságharc hátában vétkezett Ausztria az európai fejlődés ellen, mégpedig oly mértékben, hogy bűnét Európa maiglan is érzi nemcsökkenő mértékben. A magyarság minden nemzetiségnek egyformán kezébe adta a magasabb polgári létre emelkedés kulcsát a jobbágyság felszabadításával. A nemzetiségeknek is éppen az volt, szo11 Jócsii; Lajos: A Köiíii-Dunauicdcntc közgazdaság 10 1
