Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

2. Forradalomban A forradalmi megoldás szüksége Az események már világosan bizonyították, hogy a kor nem tudja a békés fejlődés útján megoldani a nagy kérdéseket. Nem tudta megoldani békésen elsősorban a legnagyobb problémát, a jobbágyság fölszabadítását. Ennek akadályai a következők voltak: A jobbágyszabadítás feltétlen szükségességéről csak az úgynevezett centralisták kis csoportja volt meggyőződve. Széchenyi olyan fejlődést óhajtott, amely megőrzi az arisztokráciát, és nem sérti Ausztria érdekeit A parasztok felszabadításáról alig szólott, alig nyilatkozott. Kossuth ellenzéki mozgalmának is nagy tehertételei voltak egészen az utolsó pillanatig. Az örökváltságot békés úton szerette volna elérni, de a nemességet összes intézményeivel meg akarta őrizni. Kossuth csak kérte, ajánlotta és bizonyította a közteherviselés szükségét, de ugyanakkor védte a vármegyét, mely az átalakulásnak inkább fékje volt, mint lendítője, mert a reakciós nemesi proletariátusnak nyújtott politikai erőt és szerepet. Láttuk, hogy ezt a réteget a bécsi kormány minden pillanatban igénybe vehette a magyar reformtörekvések ellen. Kossuth ellenzéki mozgalma ugyanakkor dinasztiahű volt. Voltak közöttük, mégpedig nagyon sokan, akik az egész szabadságharcot is dinasztiahűséggel harcolták végig, csak akkor fordultak el, amikor Kossuth kimondatta a Habsburgok trónfosztását Debrecenben. Maga Kossuth is még az utolsó rendi országgyűlésen is hangsúlyozta a nemzet örök ragaszkodását a dinasztiához, amelynek jövője attól függ szerinte, hogy a néppel egy szivben-lélekben egyesül-e. A felirati szövegben figyelmeztetik a magyar rendek az uralkodót arra a veszélyre, amely a birodalom határain túl fenyegeti a házat. Feliratukban még mindig mérsékelt hangon és modorban hangoztatják az örökváltság szükségességét, felvetik egy felelős minisztériumnak szükségét, és hangsúlyozzák a népképviseletet a rendi országgyűlés helyett. 154