MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1989

193. ő. e. 1989. január 25. (2-122. o.) - 2. A párt- és állami szervek, a társadalmi és tömegszervezetek, mozgalmak közötti munkamegosztás tapasztalatai. A munkamegoszlás korszerűsítése, a választott szervekben és apparátusaikban dolgozó kommunistákkal kialakított gyakorlat fejlesztése. Jelentés: 9-18

4h 6 megvalósuld kölcsönös képviselet. Az állami és társadalmi szervek vezetői, képviselői közül tizennégyen tagjai a megyei pártbizottságnak, s számosan munkabizottsági, fegyelmi bizottsági tagok. A kölcsönös képviselet jól segiti a rendszeres, gyors információcserét, a kapcsolatok erősitését, a döntés meghozatalában való részvételt, a határozatok megismertetését. A képviselet és a testületi tagsággal járó kötelezettségek teljesitése azonban számos gondot is felvet: növeli a testületek munkájában kölcsönösen résztvevők terhelését, valamint a fölösleges párhuzamosságot; esetenként helyettesiti a kommunistákkal való közvetlen érdemi párbeszédet, túlságosan előtérbe helyezi, meghatározóvá teszi egyes vezetők szerepét, véleményét, másrészt csökkenti a felelősséget; esetenként direktté -feszi a pártirányitást. A városi /városi jogú/ pártbizottságoknál szerzett tapasztalataink összességében megegyeznek az előzőekkel. A helyi politikai, társadalmi körülményektől determináltan eltérő szinvonalu a párt-, az állami szervek, társadalmi szervezetek közötti munkamegosztás és az együttműködés eredményessége. Döntően meghatározza ezt a pártbizottságok orientáló munkája, igényessége, követelménytámasztása. Befolyásolja az együttműködést, az érintett megyei szervek munkamódszerének hatása a helyi és a megyei vezetők egymás közötti személyes kapcsolata. II. Az állami szervek és a társadalmi szervezetek a politikai intézményrendszer nélkülözhetetlen elemei. Együttműködésük szervezeti kereteit, formáit, munkamódszereit általában megállapodásban rögzítették. Ezek tartalmazzák a kölcsönös képviselet elveit, a napi kapcsolatok, az együttes testületi ülések rendjét, a közös tennivaldkat, az időszakos akciókat, az együttműködés személyi, tárgyi, anyagi feltételeit. Nem volt ritka, hogy az együttműködést döntően az utóbbi motiválta és határozta meg. Ezzel szemben ritkán találkozni az egyes konkrét párthatározatokból adódó közös tennivalók megfogalmazásával. Az együttműködést leginkább az irásban foglalt megállapodás és a vezetők közötti személyes kontaktus - nemegyszer a baráti viszonyok - mintsem a politikai szükséglet, illetve a felismert, közös politikai érdek determinálja. Ez a kölcsönös kapcsolatban, a politika képviseletében, a párthatározatok végrehajtásában is hiányosságokat vet fel, problémákat okoz.