MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1988

189. ő. e. 1988. január 20. (60-104. o.) - 1. A városi és városi jogú nagyközségi pártbizottságok irányító, ellenőrző munkájának tapasztalatai. Jelentés: 62-73

/ Meg lehet állapítani, hogy a városi pártbizottságok rendeltetésszerűen végzik feladataikat. Ez ugyan nagyon általánosnak tetsző megállapítás, de ha konkrétan megnézzük, akkor is megállapítható, hogy becsülettel, tisztességgel elvégezték feladataikat még akkor is, ha ebben a munkában hibák is becsúsztak. A pártbizottságok érdemben foglalkoztak azokkal a témákkal, amit a kongresszus és más felső szintű határozatok megfogalmaztak. Ezek a megállapítások a szervezeti oldalt jelentik és nem a hatékonyság és eredményesség szempontjait veszi figyelembe. A városi pártbizottságok felelős gazdái a területnek. Irányító, ellenőrző munkájuk fokozatosan fejlődött és javult, igyekeztek alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Munkájukban megfelelő módszereket alkalmaztak. így megemlíthető a témák demokratikus előkészítése, a titkári tanfolyamok rendszere, különböző eszmecserék értekezletek. Egyre több kezdeményezéssel lehet találkozni. A sok munkában kellően súlyozták a feladatokat. A városi pártbizottságoknál nőtt a politikai érzékenység, kellő reagálás tapasztalható az ellentmondások feloldására. Munkastílusukban, -módszerükben kellő figyelmet fordítottak a közbeeső pártszervek, az alapszervezetek munkájára és ez igaz még akkor is, ha vannak e területen problémák. Történt előrelépés a társadalmi szervek irányításában is. Végül is hogyan ítélhetjük meg munkájukat? Rengeteget dolgoztak, a munka hatékonysága azonban ezzel nincs szinkronban. Ugyanazon eredményekért sokkal többet kellett dolgozni, mint korábbi években. Ez összefüggésben van a társadalom jelenlegi állapotával és egyéb körülményekkel. Ennek azonban nem az irányító pártszervek az okai és nem az alapszervezetek. Nem szeretné felmenteni sem a megyei, sem az irányító pártszerveket a felelősség alól, de az elmondottak a valóságot tükrözik. Megállapítható az is, hogy nehéz megszabadulni a sablonoktól, a beidegződésektől. Példaként említi meg az önállóság és a felelősség kérdését. Nagyon nehéz e kérdésekben újítani, mert évtizedeken keresztül átörökítettünk felfogást, nem is akarunk igaziból a meglévő gyakorlaton változtatni. Ilyen például a hatáskör kérdése, e tekintetben egy sor helyen baj van a fogadókészséggel, másik oldalról pedig oda is adnánk, meg nem is a hatáskört.