MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1988

189. ő. e. 1988. március 25. (194-256. o.) - 1. A megye állami gazdaságainak helyzete, munkájuk továbbfejlesztésének irányai. Jelentés: 197-211

iW. - 6 Az állami gazdaságok vezetésében a 80-as években jelentős változások történtek. 6 új igazgatót, 6 közgazdasági és 7 termelési helyettest (ebből 3 gazdaságban kétszer is) neveztek ki. A kádercserék összességében eredményesek voltak. Az új vezetők többsége nagyobb lendületet, korszerűbb gondolkodásmódot honosított meg a gazdálkodásban. Tevékenységüket vállalkozókészség, ésszerű kockázatvállalás, a kapcsolatok szélesítésére és elmélyítésére való törekvés jellemzi. Jelentős részt vállalnak a közéletből. Sokan közülük különböző szintű párt, állami és társadalmi szervekben, testületekben dolgoznak, eredményesen teljesítik megbízatásukat. Figyelmet érdemel, hogy az első számú vezetők körében viszonylag magas a nyugdíj előtt állók aránya. A testületi irányításra való áttérés a megye állami gazdaságaiban is zökkenőmentesen megtörtént 1983-ban. Három állami gazdaságban küldöttgyűlés, illetve vezetőség irányít, hétnél pedig vállalati tanács. Az új kollektív vezető testületek eddigi munkája lényegi változásokat nem hozott a gazdaságok irányításában. Ebből a szempontból látványos eredmények, de feszültségek sem tapasztalhatók. A vállalati tanács, valamint a párt- és a szakszervezeti szervek között a feladat és hatáskör elhatárolás pontatlanságaiból eredő gondokat különböző módszerekkel mindenütt áthidalták. Az állami gazdaságok belső irányítási és érdekeltségi rendszere, szervezeti felépítése folyamatosan, de az egyes gazdaságokban eltérő mértékben korszerűsödött. Általánosan jellemző a decentralizáció irányába való elmozdulás és a többi termelési egységet összefogó területi irányítási rendszer. Megfigyelhető az egyes termelési egységek önállóságának és érdekeltségének növelésére való törekvés. Az állami gazdaságok szociálpolitikai tevékenysége a 80-as években dinamikusan fejlődött. Szinte mindenhol segítették dolgozóik lakáshozjutását. Egyes gazdaságok a települések arculatára is kedvező hatást gyakorló lakásépítéseket valósítottak meg. Jelentősen fejlesztették az üzemegészségügyi ellátást és javították a munkakörülményeket. A szociálpolitikai ráfordítások legnagyobb hányadát a munkásszállítás költségei teszik ki. Összességében a dolgozókról való gondoskodás a környezetüket meghaladó színvonalon valósult meg. Bizonyos szociális feszültségek azonban újratermelődnek, megoldásuk továbbra is odafigyelést és anyagi eszközöket igényel (lakásigény, nagycsaládosok, kisnyugdíjasok).