MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1986

178. ő. e. 1986. március 19. (120-169. o.) - 1. A pártszervezetek és -szervek önállóságának és öntevékenységének, valamint a párttagság politikai aktivitásának alakulása a megyében, a további feladatok. Jelentés: 122-131 - Szóbeli kiegészítés: 132-133

- 5 Szó esett a vállalati központ és a gyáregység közötti koordinálásról. Rá van bízva a gyárra, hogy koordinálják- e a munkát vagy nem. Ebből adódik az, hogy sok helyen az információ sokkal lassabban jut le pártvonalon, mint szakszervezetin. A gyár éves tervének elfogadásánál nem tudják megvárni az irányító pártbizottság döntését, mert az későn születik meg. A gyárakban szeptemberben elkezdődik a következő év tervének kidolgozása, a városi pártbizottság pedig csak ennél jóval később fogadja el tervét. Az a tapasztalata, hogy ha a dolgozó nem azt kapja válaszul az általa felvetett kérdésére amit elvár, a választ nem fogadja el. Ha nemleges választ kap, azt nem tartja információnak. Sokszor tapasztalható az is, hogy pártfórumokon arról nem szólnak, hogy mit kellene tenni, csak a gondokat vetik fel. Nem az a jó, ha a taggyűléseken órák hosszatt vitatkoznak, de semmit nem megy előre a probléma megoldása, tehát a hozzászólások számában nem lehet az aktivitást mérni. Kifogásolja, hogy a pártfórumokon történő beszámolóknál a felsőbb szervek ragaszkodnak ahhoz, hogy abban minden bent legyen, nem veszik figyelembe a helyi sajátosságokat. A Központi Bizottság határozataiban minden téma szerepel, nincs arra szükség, hogy ezt minden alsóbb szervnél lemásolják. Minden szervezetnél az ott jelentkező legfontosabb problémákat kell kiragadni. A párthatásköröket nem mindenhol tartják be, azonban ezekben az esetekben nem történik szigorú felelősségre-vonás. A párt vezető szerepét csak úgy tudjuk erősíteni, ha mindenről először a pártszervezetek tudnak. Dévényi Zoltán elvtárs, vb-tag A jelentés elkészítése nagy előzetes munkát igényelt, az tükrözi a tapasztalható átfogó képet. A jelentést nagyon jónak tartja. Ami a jelentésben van, az a bonyolult életet tükrözi. Korábban könnyű volt mindenre választ adni, de 1968-tól a gazdasági reform bevezetésétől minden megváltozott, és amit korábban tanultunk, az ma már nem teljesen érvényes. Válságba kerültek emberek a megváltozott körülmények miatt. Példaként említi meg, hogy azok, akik az államosításban részt vettek, most azt tapasztalják, hogy ugyanolyan üzletek és műhelyek jönnek létre, mint amilyeneket akkor államosítottak. Ez magával hozza az ellentmondásokat. Az elbizonytalanodást lehet különböző okokkal magyarázni, de ha mindig megmagyarázzuk, akkor csak a jót vesszük észre. Az önállóságról lehet határozatot hozni, de a kisebb pártszervezetek tevékenységét nem lehet szabályozni, mert adott helyzetben, adott körülmények között kell ezeknek dolgozni. A pártszervezetek sok helyen követelik az információ-éhségük kielégítését. Meg lehet követelni a felsőbb információt is és biztos abban, ha valahol ezt jelzik, akkor a gyáregységet is meghívják az értekezletekre. Tény az is, hogy a munkahelyi problémákról kevesebbet beszélnek, általában országos problémákat vetnek fel. Határozottan megállapíthatjuk, hogy a pártszervezeteknek most már tekintélyük van, ennek további növelése érdekében legyenek partnerek, egyben politikai vezetők is magatartásukkal, igényükkel harcolják ki elismerésüket. Az egyszemélyi vezetést sok helyen félreértelmezik. Igaz, beszélünk és van is egyszemélyi vezetés, de ez úgy érvényesül, hogy a vezető a döntés előtt sok ember véleményét kikéri.