MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1984

169. ő. e. 1984. augusztus 8. (113-146. o.) - 1. A központi bizottság 1983. október 12-i, a szakszervezeti munkáról hozott határozata, és a politikai bizottság 1983. június 12-i, a tagfelvételi munkával kapcsolatos határozata feldolgozásának megyei tapasztalatai. Szóbeli tájékoztatók: 115-125

A nehézségeik mellett igen pozitiv e területen is az abban való előrelépés - és az adódik a feldolgozás módjából -, hogy ha még nem is mindenütt, de az értékelő munkánál és a megfogalmazott feladatokban a pártszervezeteket és a párttagokat keresték, és nem a szakszervezeti szerveket. Szinte mindenütt foglalkoztak a párttagok arányával a területen. Módszerük igy jobban igazodott az elvi, politikai irányitás követelményeihez. A pártszervek többségében érdemi értékelő és feladatmegjelölő munka folyt a KB és a megyei állásfoglalás feldolgozásánál. A feladattervekben, határozatokban megjelölték saját feladataikat /PB, PV/ és megfogalmazták az alapszervezetek, valamint a szakszervezetben dolgozó párttagok feladatait is. Néhány helyen a teljességre törekedve a szükségesnél talán indokolatlan mértékben fogalmazták meg a feladatokat az alapszervezetek számára és azok ezt a saját határozatukba "átmásolták", csökkentve ezzel a helyi konkrétságot, életszerűséget. Érzékelhető volt néhány helyen, hogy a megfogalmazott feladatoknál egyoldalúan a szakszervezetekben dolgozó párttagok tevékenységére szorítkoztak, és nem jelent meg a partnerszervekben, -szervezetekben /állami, gazdasági, vezetésben/ dolgozó párttagok felelősségének, együttdolgozásának hangsúlyozása. Módszerében helyesnek, eredményesnek tekinthető, hogy a legtöbb helyen a napirendet tárgyaló testületi ülésekre meghivták a gazdasági, munkahelyi vezetőket, pártonkivüli főbizalmiakat, bizalmiakat. Az iparágiágazati raegyebizottságok, vállalati központi párt- és szakszervezeti vezetők meghivására is gondot forditottak, aminek többségében eleget is tettek. Az állásfoglalásnak a pártalapszervezetekben történt feldolgozásában az indokoltnál nagyobb differenciáltság volt tapasztalható annak ellenére, hogy minden irányitó pártszerv titkári értekezleteken /tanfolyamon/ feldolgozta az állásfoglalásból adódó tennivalókat, formai, szervezeti és tartalmi követelményeket. Előfordult gyenge szinvonalu, nem a követelményeknek megfelelő feldolgozás, ami az aktivitásban is megmutatkozott. Néhány esetben megfelelő előkószités hiányában a taggyűlés elhalasztására is sor került, illetve az állásfoglalást nem fogadta el a taggyűlés és a következő taggyűlésre kellett visszavinni. Volt, ahol az irányitó pártszerv alkalmatlannak minősitette az alapszervezeti előterjesztést és levetette napirendről. Döntő többségében, főleg a nagyobb üzemekben, a magasabb szakszervezeti szervezetek működésének területein érdemi, mozgalomért felelősséget érző értékelő és feladatmegjelölő taggyűlésekre került sor, melyek kritikusak, önkritikusak voltak. Az alapszervezetek egy kisebb részénél, főleg ahol csak főbizalmi, bizalmi, illetve szakszervezeti csoport működik és azok közvetlen irányitása más területről történik, nehezen tudták a szakszervezeti munkát megitelni, a feladatokat megfogalmazni. Volt néhány alapszervezetnél olyan törekvés és gyakorlat is - elsősorban ipari és mezőgazdasági szövetkezeteknél -, ahol az szb-titkár számolt be.