MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1984

168. ő. e. 1984. június 20. Rendkívüli ülés (224-260. o.)

- 3 Ki kellene hangsúlyozni a munkamegosztást, és ott számonkérni, akinek az asztala. Még mindig előfordul, ha nem egy országos kezdeményezésről van szó, az már nem is fontos. Ez nem a KISZ hibája, hanem az egész társadalomé. Külön kellene pl. választani a vidéki és a városi lakáshelyzet problematikáját, ezt helyileg kell megfogalmazni, általánosítani nem lehet. Ha állami vonalon néhány markánsabb ügy rendezése az 5 éves időszakba bekerülne, a feladatok végrehajtásával jobban el lehetne számolni. Van egyfajta "önmarcangolás" amiből arra a következtetésre jutunk, hogy nem mennek a dolgok, a helyzet tragikus. Szerinte a fiatalok nem látják ilyen tragikusnak, sötétnek a helyzetet. Nem lehet olyan állapot az országban, "hogy én mindig csak kapok, és én nem adok", ezt egyensúlyba kell tenni. Ez ugyanúgy vonatkozik a fiatalokra, mint az idősekre. Felsorolás jellegű számlabenyújtások, elszámolások nem viszik előre az ügyet. Varga János elvtárs, a vb-tagja: Az ifjúsággal kapcsolatos témakört több oldalról meg lehet közeliteni, de elsődlegesnek tartja a gazdálkodási tevékenységet, mert ha itt nem jutunk előre, akkor a célkitűzéseket nem tudjuk valóra váltani. A fiatal indulásánál a család, iskola mellett óriási, meghatározó szerepe van a munkahelynek. A fiatalok lakáshelyzetének megoldása területénként, vállalatonként nagyon differenciált, mert nem minden gazdálkodó egység tud anyagilag vagy tárgyilag segiteni. A fiatalok egy részénél tapasztalni túlzott türelmetlenséget, az iskola elvégzése után mindjárt "nagyot" akar, nehezen veszik tudomásul, szükség van bizonyos gyakorlati időre, arra, hogy rátermettsége, szakképzettsége valóban alkalmas adott funkció betöltésére. Az anyagban sok szó esett a nevelésről, a család, iskola szerepéről. Az igazsághoz tartozik, a sok probléma ellenére a fiatalok döntő többsége becsületes. Tapasztalja, hogy a tanár-diák viszony, kapcsolat nincs a helyén, ugyanis a fiatalok napi 5-6 órát töltenek el az iskolában, és a gyerek ellentétes érzésekkel megy haza. Az osztályfőnök, az osztálytársak véleménye adott témában merőben más, a szülők is igyekeznek ehhez "felzárkózni" és végül közösen folyamatos láncszemenként elrontjuk a fiatalokat. Egyszerűbb részünkről is, ha mindent megadunk a gyereknek, minthogy megértessük velük, mit kell azért nekünk dolgozni. Egyetért azzal, hogy legyünk demokratikusak az iskolákban, de lényegesnek tartaná megnézni, hogy az iskolákban, intézményekben kik kapnak osztályfőnöki megbizást, nem mindegy, hogy a gyerek, az adott kollektiva milyen véleményt alakít ki. A gyerekek nagyon kritikusan nézik a tantervi reformokat, és sokszor visszajön,a reform nem éri el célját, nagy a túlterhelés, nem foglalkoznak kellően a fiatalokkal. Az iskolai testnevelési órák nem töltik be szerepüket, ezért van az, hogy a mai fiatalok nyúlánkabbak, nincs annyi állóképességük, hogy a fél órás katonai eskütételt végig tudják állni. Megdöbbentette az, hogy az állami szervek munkájának megitélése ennyire negativ az egész anyagban. Elgondolkodtató, hogy miért van akkor ifjúsági törvény, ami mindenkire egyformán kötelező, több párthatározat van érvényben erre vonatkozóan, és mégis itt tartunk, ennyi év után. Mi az a fék, ami miatt képtelenek vagyunk országos szinten, tárcaszinten, vagy pedig megyei szinten továbblépni. Egyetért^azzal, hogy a társadalmi és tömegszervezetek javitsák munkájukat. A témát újra feldolgozni nem kell, hanem tudomásul kell vennünk, hogy differenciáltan, a fiatalok számarányának megfelelően, a helyi sajátosságok figyelembevételével kell az ifjúsággal foglalkozni.