MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1983

162. ő. e. 1983. június 1. (60-118. o.) - 1. A mezőgazdasági nagyüzemek műszaki ellátottságának helyzete és továbbfejlesztésének lehetőségei, és a feladatok. Jelentés: 62-80 - Szóbeli kiegészítő: 81

5 Kérdésként vetődik fel, hogy az optimális időben történő munkavégzéshez a feltételek biztositottak -e. Egyik oldalról követelményt állitunk, a másik oldalról az a helyzet, ami itt le van irva. A gépekkel gyengén ellátott üzemeknél a jobb munkaszervezés, együttműködés csak gyógyir, az alapvető problémákat nem oldja meg. Amikor vannak bizonyos értékelések, politikai véleményt mondunk, gondolni kell a háttérre, az objektiv dolgokra is, ami természetesen a vezetők személyes felelősségét nem kisebbiti, A feladati részben a gondok megoldási módját, lehetőségeit, akár szervekre, akár az egyes területekre jobban kellene konkretizálni. El kellene kötelezni az adott szerveket, üzemeket, forgalmazókat a gépellátásban, alkatrészben, tárolóban, mert Így általánosítva senki sem foglalkozik vele. Ahol megvannak a feltételek, azokat kellene jobban kihasználni. Horváth László elvtárs: Reális a helyzetelemzés, jórészt a már ismert kérdésekkel foglalkozik, az anyag, de néhány új problémára is felhivja a figyelmet. El kell ismerni, hogy a mezőgazdaság gépesitésében a 20-25 év alatt megtett út óriási, éppen ebből adódóan újabb feszültségek is keletkeztek. A gépek nagyobbmértékü elhasználódását befolyásolja az is, hogy még nagyon kevés a szilárd burkolatú út, A másik dolog az érdekviszonyok és az optimális betakaritási idő. Minden üzem saját felelőssége, hogy nyereséget termeljen, de nem feltétlen fontos az árkalkulációban hasznot tervezni, ha a műszakilag gyengébben ellátott szomszédot akarja segiteni. Ma még idegen fogalom a földterületek un, "pihentetése", de el kellene gondolkodni azon, hogy szükséges-e a kevésbé alkalmas földterületen is az adott kultúrával dolgozni. Esetenként ezt rugalmasan kellene kezelni. Ismert, hogy világszínvonalon fogyasztunk alkatrészt Magyarországon. Van némi előrehaladás, de alapvetően a gyártónak, a forgalmazónak a kötelessége az alkatrész biztositás. Tavaly pl. üzemükben átmeneti megoldásként kukorica rostát szereltek a búzakombájnba, de még az idén sem sikerült beszerezniük. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy inkább néhány darabbal kevesebb erőgépet vásároljanak az üzemek, maradjon pénzeszköz alkatrész vásárlásra is, mert ha nem megfelelő minőségű az alkatrész pótlás, azáltal csökken a lóerő teljesítmény. Emellett törekedni kell a forgalmazóknak, rendszereknek, üzemeknek a megközelítően egyforma technikai szinvonal kialakítására. Van egy bizonyos földvédelmi törvény. Itt figyelembe kellene venni a szolgáltatásokat végző /posta, DÉDÁSZ/ vállalatoknak azt, hogy pl. a táblán keresztül vezetett különböző vezetékek akadályozzák a munkavégzést /repülőgépes növényvédelemnél, stb./. Nagyobb odafigyeléssel ez elkerülhető. A feladati részben nem szükséges kihangsúlyozni a körzeti gépműhelyek létesitését, a párhuzamos beruházások elkerülését helyesnek tartja. A 13. o. 8./ pontjánál javasolja az egész tápanyaggazdálkodásra kiterjeszteni az áttekintést és rendezést. Sugár Imre elvtárs; Amikor a témáról beszélünk és viszonyítunk a korábbi helyzethez, a mai állapot annyiban hasonlit, hogy a gépesítésről ma és akkor is beszéltünk, de tartalmában, megközelítésben más a helyzet. A leiró rész reális, az alapvető kérdéseket meg lehet itélni. Helyesen tették az előterjesztők, hogy meghúzták a témakör határát; ma ezek azok