MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1981

148. ő. e. 1981. február 25. (172-215. o.) - 1. A megye termelőszövetkezeteiben folyó nőpolitikai munka, különös tekintettel a nők szakmai képzésére, és a további feladatok. Jelentés: 175-184 - Állásfoglalás: 192-202

/]% 5 II. A termelőszövetkezetekben dolgozó nők helyzetének alakulása szempontjából meghatározó jelentősége van iskolázottságuk, szakmai képzettségük alakulásának. Helyzetük javítása, egyenjogúságuk erősödése csak képzettségük emelkedése alapján képzelhető el. A szövetkezeti és szövetslgi szervek nőpolitikái munkája alapvető elve volt ez kezdettől fogva. A szövetkezetekben dolgozó nők egyetértésével és helyeslesével találkozott e törekvés. Körükben is polgárjogot nyert a tanulás; az önképzés. Ma a termelőszövetkezetekben 114 felsőfokú végzettségű nő dolgozik. Számuk lassan emelkedik. Arányuk megfelel az országos átlagnak. Általában képzettségüknek megfelelő munkakörökben dolgoznak - de többségük az egyszerűbb, a kisebb hatáskörrel, munkaidőlekötöttséggel és felelősséggel járó beosztást /üzemgazdász, növényvédő szakmérnök, telep- vagy ágazatvezető, stb./ választotta, üzemi vezetőként, magasabb vezető beosztásban kevesen dolgoznak /főagronómus 2, főkönyvelő 3 fő/. A szakmunkások száma 738 fő, a dolgozó nők létszámának 9,1 %-a. Ez az arány az országossal megegyezik, s az utóbbi 5 évben nem változott. i A nők szakképzésben való lemaradása a férfiakhoz viszonyitva különösen szembetűnő. A férfiak 36 %-a szakmunkás. Kedvezőtlen, hogy a fiatal /30 év alatti/ nők szakképzettsége alig magasabb az átlagnál /ll %/, mig a fiatal férfi dolgozók közel fele szakmunkás. Ez a körülmény hosszú időre meghatározhatja a nők helyzetét: a jövőben is alacsony szakképesítésük lesz gátja annak, hogy képességeiket kibontakoztathassák, hogy magasabb beosztásba kerüljenek, vagy jobban fizetett munkát végezzenek. A szakképzettség értékelésénél nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a kisebb képzettséget biztosító - de mégis szakmai tudást nyújtó - betanított munkások aránya a nők körében magasabb /65 %/ mint a férfiaknál. A termelőszövetkezetek vezetői a tömeges igények kielégítésére és a lemaradás pótlására törekedve szervezték a szakmunkásképzést. Elsősorban a nők helyzetének legjobban megfelelő felnőttképzés formái terjedtek el. Korábban évi 150-200 nő kapott szakmunkásbizonyítványt. A képzés üteme fokozatosan csökkent /a múlt évben pl. 75-en végeztek szakmunkástanfolyamot/, mert kisebbek a lehetpségek, csökkentek az igények is /uj telep pl. évek óta nem épült/ s a létszámcsökkenés miatt a fluktuáló szakmunkások helyébe egy vagy két szövetkezet sem volt képes a tanfolyam indításához szükséges minimális 25-30 jelentkezőt összegyűjteni. Több szövetkezet összefogásával lehetőség lenne /pl. gazdasági kiskörzeten belül/ a képzés fokozására.