MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1981

148. ő. e. 1981. február 11. (123-171. o.) - 1. A társközségekben működő pártalapszervezetek irányító, ellenőrző munkájának továbbfejlesztésére hozott 1976. október 13-i megyei párt-vb határozat végrehajtása. Jelentés: 126-136

2 A társközségek egy részében számos uj problémát vet fel a lakos­ság átrétegződése, elöregedése és kicserélődése. Az elvándorlás folytán megüresedő lakások egy része üresen marad, sokat közülük lebontanak, jelentős hányadukba cigánylakosság és más megyék­ből érkező nagy létszámú családok költöznek. Kulturáltságuk, gyak­ran állapolgári fegyelmük is sok kívánni valót hagy maga után, közöttük nem kevés az analfabéta. Arányuk több községben egyre növekvő. Bár nem egy cigánycsalád beilleszkedett a faluközössé­gekbe, egy részükkel ma is sok a gond. Az őslakosság velük szem­beni előítélete erős, táplálja ezek vándor-munkakerülő, italozó, durva, gyakran garázda életmódja, mellyel szemben a helyi állami és társadalmi szervek nem egy községben szinte tehetetlenek. A helyi tanácsokra egyre nagyobb terhet ró a fiatalok elvándor­lása folytán magukra maradt hozzátartozóik szociális gondozás iránti növekvő igénye, A társközségek döntő többségében csak a mezőgazdaság jelent mun­kaalkalmat, ezért a lakosság jelentős hányada eljáró dolgozó. Megnyerésükre - különösen a községfejélesztés érdekében - tuda­tosan törekszenek a társközségekben. Kísérletek történtek a he­lyi közéletbe való bevonásukra is, a megfelelő módszereket azon­ban kevés területen találták meg. A társközségek társadalmi és szociális állapota rendkívül diffe­renciált. Alapvetően meghatározza azt a községek nagysága, a te­lepülések földrajzi elhelyezkedésével, történelmi hagyományaival, az infrastruktúrával és a termőhelyi adottságokkal összefüggő, valamint a lakosság összetételével, az elvándorlással és beköltö­zéssel kapcsolatos tényezők, A végrehajtó bizottság 1976 októberi határozatát követően a párt­szervek, az állami és társadalmi szervek vezetőinek a társközsé­gekkel kapcsolatos felfogása pozitív irányban változott, A hatá­rozatnak jelentős szerepe van abban, hogy a székhelyközségek és társközségek között korábban tapasztalt viták, nem egy helyen szembenállás, rivalizálás nagyrészt megszűnt;, hogy a székhely­községek szervei általában nagyobb felelősséget éreznek a társ­községekért. Ma a társközségek többségének alapellátása megfelelő. Általános helyzetük alapvetően nem romlott. A legtöbb gondot a kulturális ellátottság alacsony színvonala, az értelmiség hiánya, valamint - főleg a kisközségekben - az ivóvíz hiánya és a kenyérellátás rendszertelensége okozza. Egyes társközségekben a középületek elhanyagoltak, gazdátlanok, állaguk gyorsan romlik. Néhány szék­helyközség vezetője az életképes, illetve azzá tehető társközsé­gi szervezetek, klubok, sportkörök támogatása, segítése helyett ezek székhelyközségbe való centralizálására törekszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom