MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1981

152. ő. e. 1981. október 21. (105-187. o.) - 1. A munkaerő-gazdálkodás tapasztalatai és a VI. ötéves tervi feladatok a megyei párt-vb 1976. szeptember 15-i állásfoglalásának megvalósítása alapján. Jelentés: 107-120

ML - 5 szakemberek száma 8000-rel, a felsőfokú végzettségűeké pedig 2900-zal nőtt, s ezáltal a középfokuak száma 35.700-ra, a felsőfokuaké 12.050 főre emelkedett, A szakemberek száma leginkább az iparban és a mezőgazdaságban gyarapodott. A szakmunkások száma 5 eV alatt 11.000-rel nőtt főképpen az iparban, építőiparban és kereskedelemben emelkedett jelentősebben. A kedvező fejlődés ellenére közgazdászokban, építészmérnökökben, számviteli-, kereskedelmi- és vendéglátóipari szakemberekben, valamint ács, állványozó, bádogos, vasbetonszerelő, cipész és szűcs szakmákban jelenleg is hiány van, 3./ Vállalati munkaerőgazdálkodás A vállalatok és szövetkezetek munkaerőgazdálkodási tevékenysége javult. Jelentősebb előrelépés a könnyű- és élelmiszeriparban, a szállítás területén, a közmű- és energiavezetéképitő vállalatoknál, az állami gazdaságokban, valamint a nagykereskedelem élelmiszer- és vegyiáru ágazatában történt. Ösztönzőleg hatott a munkaerőgazdálkodás fejlődésére a munkaerő forrás szűkülése, az üzemek rekonstrukciója, a modernebb termelési eljárások, épitési módok és kiszolgálási formák terjedése, a számítás technikai eszközök szélesebb körű alkalmazása, valamint az üzem- és munkaszervezés színvonalának emelkedése. Több vállalat - különösen 1979-től kezdve - konkrét lépéseket tett a belső létszámtartalékok feltárására és munkaerőszükségletének relatív, vagy abszolút csökkentésére, A vállalatok egy kisebb csoportja a bérszinvonal-növelés fedezetének a biztosítása érdekében csökkentette létszámát. A gazdálkodó egységek a legutóbbi öt évben 7-10 $-kal növelték a teljesítménybérben foglalkoztatottak arányát. Napjainkban a közvetlenül termelő munkát végzők 65-70 $-a dolgozik normarendszerben /ipar 65 %, építőipar 73 %> mezőgazdaság 67 %/* A kedvező fejlődés ellenére a normák rendszeres karbantartására az üzemek többségében a szükségesnél kevesebb figyelmet fordítanak. Gondot jelent az is, hogy számos gazdálkodó egységnél jelentős nagyságú munkaidő vész kárba. A törnapi munkaidőkiesés az iparban 7-8 %, az építőiparban pedig 10-12 % körül van. A munkaidő jobb kihasználását anyagellátási problémák, szervezési hiányosságok és a kooperációs munkák akadozása nehezíti. Összefoglalva megállapítható, hogy a foglalkoztatás szerkezete, szakmai összetétele, valamint ágazati arányai összességében jól alkalmazkodtak a termelési struktúra tervidőszakban végbement átalakulásához.fA munkaerőigények kielégítésében elsőbbséget kaptak a szerkezetjavító és exportnövelő vállalatok,