MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1974

103. ő. e. 1974. május 15. (2-70. o.) - 1. Az1973-74. évi politikai oktatás tapasztalatai, javaslat az 1974-75. oktatási év feladataira. Jelentés: 4-15

f - 4 Szinte az egész káderképzésben megnőtt a nemzetközi kérdések iránti érdeklődés. Különösen Chiléről esik sok szó. A hallgatók többsége ugy véli: a chilei katasztrófa azt bizonyítja, hogy a szocialista hatalom békésHton történő kivivása lehetetlen. A junta hatalomra jutása előtt is ez volt a véleményük. A tanárok sokoldalú, világos választ adtak, de a hallgatókban megmaradt a kétely. A Közel-Kelettel kapcsolatosan Egyiptomra koncentrálódik a figyelem. Aggodnak az egyiptomi jobbratolódás miatt. Nem tudják helyére tenni Egyiptom, illetőleg Szádat viselkedését /akit "sötét figurának" tartanak/. Emiatt elbizonytalanodás lett úrra bennük a közel-keleti rendezést illetően. A Portugáliában történt változást pozitivan értékelik, s a szocialista világrendszer növekvő befolyásának tulajdonítják, mondván: ezzel a lenessel végképp befejeződhet a gyarmati rendszer felszámolásának folyamata. A franciaországi elnökválasztási kampányban a munkásegység hosszabb távú meglétét emelik ki a hallgatók. Korábban kételkedtek a hosszabb távú munkásegységben. A Szovjetunió és Kina viszonyának alakulásában egyértelműen elitélik a kinai vezetők antimarxista magatartását. Élénk vita alakult ki az érdekviszonyok körül. Többen azt tartják, hogy az egyéni érdek előtérbe kerülését nem tudjuk kiiktatni, mert a (jelenlegi közgazdasági szabályzók ezt segitik elő. A csoportérdek és az össztársadalmi érdek összhangjáról kevesebbet beszélnek. Többen szóvá tették, hogy egyes vezetők a csoportérdek ürügyén egyéni előnyökre tesznek szert, mert vállalati szinten kijátszszák a közgazdasági szabályzókat. Néhányan fehér-fekete alapon vizsgálják és minősitik az érdekviszonyokat. Egyesek igy vélekednek: "Aki az anyagi érdeket is hajlandó számbavenni, az nem kóser ember". Egyöntetűen elitélik a kispolgáriságot, de nem komplex módon szemlélik. Túlzottan az anyagiasságra értelmezik. A politikai és az ideológiai szférában megnyilvánuló kispolgáriságot kevésbé látják. Az életszínvonal alakulását többen egyedi esetekből Ítélik meg, ezért néha indokolatlanul általánosítanak. Ezzel függ össze, hogy a hallgatók jelentős része a parasztság életszínvonalát általában magasabbnak tartja, mint a munkásságét. Az árak alakulása állandó beszédtéma. A hallgatók továbbra is kétkedve fogadják az árstatisztikái jelentéseket. Az árstatisztikát nem tartják a valóságot hűen tükrözőnek.