MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1971

85. ő. e. 1971. október 6. (166-216. o.) - 3. Az alapszervezeti vezetőségi ülések és taggyűlések előkészítésének tapasztalatai. Szóbeli jelentés: 194-199

- Helyenként maga a csúcstitkár szervezi meg az alapszervezeti taggyűlést és a beszámolót is ő tartja meg. A hatáskörükbe tartozó egyes alapszervezeteknél a párttitkárok^körében olyan szemlélet tapasztalható, hogy csinálja a csúcstitkár, azért kapja a fizetését, - Másutt az alapszervezeti önállóságot ugy értelmezik, hogy nem adnak semmi segitséget. - Tapasztalható olyan is, hogy a csucstitkár csak a központi község taggyűléseinek előkészitését segiti, a többivel nem törődik. A fentiek nem minden csúcsvezetőségre vonatkoznak, általános tapasztalatként azonban megállapítható, hogy a közbeeső pártszerveknél még nem alakultak ki és bizonyos értelemben nem is alakulhattak ki azok a helyes módszerek, amellyel megfelelő segitséget tudnának adni az alapszervezeteknek. A járási, városi pártbizottságok látják ezt a helyzetet és cselekszenek is annak érdekében, hogy ezt minél gyorsabban felszámolják. Helyeselhetők a segítségadásnak azok a módszerei, amelyeket például a fonyódi és a sigfoki járásban alkalmaznak. Minden közbeeső pártszervezet/egy-egy elvtárs patronál és ugyanezzel a módszerrel segitik a gyenge a^apszervezeteket is. Az alapszervezeti vezetőségeink munkájának javításában egyik legfontosabb feladat a határozatokkal való rendszeres, érdemi foglalkozás, az előkészítő, a végrehajtást szervező és ellenőrző munka javítása. Bonyolult kérdés ez és minden kis előrelépésért keményen meg kell dolgozni. Ennek feltételei: az alapszervezeti káderminőség javítása, valamint az irányitó pártszervek alapszervezeteket irányító, ellenőrző, segítő munkájának tökéletesítése. Maximális erőfeszítéseket kell tenni a kádermunka területén, főleg a kádernevelésben, képzésben. Torzításmentesen kell lejuttatni a határozatokat és érdemi segitséget kell adni azok helyi feldolgozásához. E komplex feladat lényegében abban integrálódik, hogy az alapszervezeti munka aze eddiginél jobban legyen reflektorfényben, mindenekelőtt a járási, városi pártbizottságoknál és a közbeeső pártszerveknél úgy, ahogy ez tapasztalható volt a X. kongresszust megelőzően és után. Véleményünk szerint a járási, városi pártbizottságok segítő munkája inkább a "mit kell csinálni"-ra összpontosul és kevésbbé a "hogyan kell csinálni"-ra. Azaz kevésnek tartjuk a munkamódszerbeni segitséget, a tapasztalatcseréket, a jól bevált módszerek elterjesztését. Igaz az, hogy az alapszervezetek mindegyike sajátos körülmények között dolgozik, de ebből nem következik, hogy a tevékenységnek nincsenek általánosítható tapasztalatai, munkafogásai, amelyekre meg lehet tanítani a párttitkárokat, a vezetőségi tagokat. Erre a tanításra kell nagyobb gondot fordítani. Aprólékos, türelmes munkát igényel ez, mert ugyanazt esetleg többször is el kell ismételni, de nem megy másként.